Visszafoglalás – A lelkiismeret, mint a keresztény gondolkodás sarokköve + videó

A lelkiismeret ma már köznapi fogalom, mondhatjuk azt, hogy valami bántja a lelkiismeretünket, vagy a lelkiismeretem azt diktálja, gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket. Alapvetően a keresztény erkölcsi gondolkodás sarokköve a lelkiismeret fogalma, néhol problémája. Létezett-e a keresztény gondolkodás előtt a lelkiismeret, mint fogalom, esetleg ennek a képzete? Erre ad tartalmas választ a Visszafoglalás című podcastműsorunkban két eszmetörténészünk, Megadja Gábor és Molnár Attila Károly.

A kereszténység is jött valahonnan, vannak előzményei, nyilván a lelkiismeret már létezett a görögöknél és a rómaiaknál is- így kezdte a fejtegetést Molnár Attila Károly. Mielőtt továbblépett, maradt még kicsit a jelenben és azzal folytatta, vajon van -e lelkiismerete a nem keresztény népeknek? Ha nincs, akkor hogyan működnek, használnak -e hasonló fogalmat, mondhatni erkölcsi iránytűt? - tette fel a kérdést az eszmetörténészt. Mint fogalmazott, ahol ez nincs meg, van -e a rossz lelkiismerethez hasonló fogalom, vagyis mit gondolnak, ha az ember egy bizonyos rossz tettét megbánja? Hozzátette, ha az adott embernek nincs rossz lelkiismereti fogalma, akkor hogyan lehet számon kérni rossz cselekedeteket azoktól, akik nem tudják, mi a jó. Vagy el kell fogadnunk, hogy a nem keresztény népek mivel ennek nincsenek birtokában, nem is számon kérhetőek?

Majd visszatért az eredettörténethez, a szó a görögből és a latinból ered, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a görögök sok dolgot átvettek az egyiptomiaktól. Molnár Attila Károly ennek kapcsán emlékeztetett arra az ismert gondolatra, hogy „megméretik és könnyűnek találtatik” valaki, ami a halotti kultuszig megy vissza, amikor a túlvilágon a szív formájában az egyik serpenyőbe a rossz cselekedetek, míg a másikba lényegében egy madártoll került, ami a jó tetteket jelképezte, és Anubisz döntött ezek után, hogy a túlvilágon ki hová kerül és milyen büntetést kap.

A rövid kitekintő után térjünk vissza a görögökhöz, ahol a lelkiismeret fogalma a múltbeli tettekre vonatkozott, egyfajta emlékezés, közös tudás volt.

Megadja Gábor szerint ez a közös tudás nagyon érdekes, ez valami közös erkölcsi tudásra alapul?

Ezen a vonalon eljutottak ahhoz, hogy a görögök mennyire voltak hiúak, és mennyire fontos volt számukra a becsület, aki nem ehhez méltóan viselkedett, például lopott, vagy a csatában megfutamodott, azt megvetették, így az egyénben is tudatosult, hogy rosszat tett és szégyellte magát. Hogy miként jutunk el a kereszténységig és ahhoz a tézishez, hogy a bűnösöknek is van lelkiismeretük, részletesen kiderül a Visszafoglalásból.