Súlyos alkotmányos kérdés merült fel a választások kapcsán

Az Alkotmánybírósághoz fordult az alapvető jogok biztosa, Juhász Imre szerint ugyanis egy uniós rendelet olyan működési zavarokat okozhat a magyar jogrendben, amely akár a tavaszi választásra is hatással lehet. A lapunknak adott interjúban az ombudsman részletesen ismertette a helyzetet, de beszélt a Benes-dekrétumok elleni hivatalos és személyes harcáról és arról is, hogy megkezdte működését az a gyermekjogi munkacsoport, amelynek szakemberei arra keresik a választ: miként reformálható meg a gyermekvédelem rendszere, beleértve a javító-nevelő intézmények átalakításának folyamatát is.

Fotó: Polyák AttilaPolyák Attila - M

– Nem várt sokáig.

– Mire gondol?

– Arra, hogy szeptember vége óta tölti be az ombudsmani posztot, és máris az alaptörvény értelmezését kérte az Alkotmánybíróságtól (AB).

– Tizenkét évig voltam alkotmánybíró, az utolsó szűk egy esztendőben elnökként vezethettem is a testületet. Úgy érzem, ez a tapasztalat ad némi rálátást arra, milyen kérdést és hogyan érdemes az AB elé terjeszteni.

– Az ingyenes politikai reklámok kapcsán kereste meg az Alkotmánybíróságot, a téma most, ötven-egynéhány nappal a 2026-os országgyűlési választás előtt különösen éles lehet. Az ügy befolyásolhatja a mostani voksolást?

– Attól tartok nagyon is, éppen ezért fordultam az Alkotmánybírósághoz. Beadványom abból indul ki, hogy tavaly október óta teljes egészében alkalmazni kell az EU-ban – így idehaza is – a politikai reklámtevékenység átláthatóságáról szóló uniós rendeletet. Ez a jogszabály azonban bizonyos pontokon ellentétes a magyar alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban foglaltakkal és a régebb óta élő magyar választási szabályokkal is. Az eltérés ráadásul nem hidalható át, a hazai és az uniós előírások olyannyira különböznek egymástól, hogy azokat összecsiszolni nem lehet. Az AB-t – törvényi felhatalmazásom birtokában – arra kértem, hogy négy pont mentén vizsgálja meg a helyzetet.

– Az a fő kérdés, hogy a magyar alkotmányt megelőzi-e az uniós rendelet?

– Az első kérdésem leegyszerűsítve ezt érinti, abból pedig rögtön következik a második felvetés, nevezetesen az, hogy az uniós szabály nem csorbítja-e a magyar emberek alapvető jogát. A kampány ugyanis különösen fontos időszak, amelynek végén, a szavazás napján a választópolgárok a demokrácia legfontosabb kérdésében hoznak döntést: arról, hogy melyik politikai erő vezesse az országot a következő években. A kampány arra szolgál, hogy a választópolgárok tájékozódhassanak a politikai szereplők elképzeléseiről, így döntésüket – vagyis azt, hogy végül kire szavaznak – a lehető legtöbb tudás birtokában hozhassák meg. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a kampányolás – így az ennek részét képező politikai hirdetés – szabályai alkotmányosak és egyértelműek. Jelenleg azonban ez nem adott, ugyanis az uniós rendelet ebben a témakörben a magyar törvényektől eltérő szabályokat tartalmaz.

Fotó: Polyák Attila

– A magyar hatóságok figyelmen kívül hagyhatják az uniós rendelkezéseket?

– Éppen erre irányul a harmadik kérdésem. A negyedik pedig arra, hogy ehhez – mármint ahhoz, hogy a magyar jogalkalmazók egyszerűen félretegyék az uniós rendeletet – szükséges-e az Alkotmánybíróság erre feljogosító döntése. A helyzet azonban megítélésem szerint túlmutat a választójogon, szuverenitási kérdéssel van dolgunk.

– A politikai reklámok szabályozásával az unió megsértette Magyarország szuverenitását?

– Beadványomban annyit rögzítettem, hogy az uniós rendelet megbontja a magyar választójogi szabályozás egységét és ezzel a szuverenitás területére téved.

– Téved, vagy szándékosan betör oda?

– Erre a kérdésre nem tisztem válaszolni. Az ugyanakkor a feladatom, hogy védjem a magyar állampolgárok alapvető jogait, s itt az egyik legfontosabb ilyen jog érvényesülése kerül veszélybe. A kérdés hátterében az áll, hogy az EU túllépett-e hatáskörén, mivel a választás jogi szabályozása tagállami, azaz nemzeti hatáskör. A politikai reklámok ingyenessége vagy visszterhessége – úgy tűnik – nagyon is része a választás tisztaságának és a demokratikus közvélemény alakításának, ami végül is a kampány fő feladata. Ha nem világos, hogy a politikai szervezetek milyen szabályok mentén reklámozhatják önmagukat és ismertethetik meg álláspontjukat a szavazókkal, megeshet, hogy a választópolgárok nem jutnak hozzá alapvető információkhoz, így politikai véleményük kialakításában akadályozhatják őket. Ez ellen ombudsmanként fel kell emelnem a szavam, a helyzet tisztázáshoz pedig az Alkotmánybíróság a megfelelő fórum.

– A közelmúltban más ok miatt is felemelte a szavát. Erről lapunk úgy számolt be, hogy a magyar ombudsman darabokra szedte a Benes-dekrétumokat védő szlovák törvénymódosítást. Miért foglalkozott ezzel a témával?

– Az nem kérdés, hogy az új jogszabály korlátozza a szlovákiai magyar közösség emberi jogainak érvényesülését. E szlovák büntetőtörvénykönyvi paragrafus azonban a Magyarországon élő magyar állampolgárokat is érintheti. Teszem azt, valaki egy internetes fórumon fejt ki olyan véleményt, amely az új passzusba ütközik, akkor könnyen felmerülhet, hogy hiába tette ezt az illető Magyarországról vagy akár egy másik kontinensről, álláspontja látható lesz az egész világon, így Szlovákiában is. S mivel a legkeményebb államellenes bűncselekmények közé került az az eset, ha valaki nyilvánosan megkérdőjelezi a Benes-dekrétumokat, a fenyegetés nem csekély. Ráadásul ahhoz, hogy valaki az új szabály miatt súlyos hátrányt szenvedjen el, nem is kell, hogy elítéljék. Már a büntetőeljárás megindulása is sok problémát okozhat akár olyan hétköznapi helyzetekben is, mint például egy hitelfelvétel.

– Részletesen kimutatta, hogy az új szlovák büntető tényállás melyik nemzetközi egyezményeket sérti meg és hogyan. Véleményét nyílt levél formájában eljuttatta a szlovák ombudsman mellett az EBESZ illetékeseihez és az Európai Parlament néppárti elnökéhez is. Kapott már választ?

– Mindösszesen egy soványka, semmitmondó válasz érkezett Christophe Kamptól, az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztosától.

– Azt kérte nyílt levelében, hogy az új szabályt helyezzék hatályon kívül. Bízik abban, hogy a nemzetközi fórumok, főként az Európai Parlament segít elérni ezt a célt?

– Ha az elmúlt két évtizedből indulok ki, nem lehet túl sok reményem. Az Európai Unió és különösen az Európai Parlament eddig ugyanis nem mutatott sok érdeklődést a téma iránt. Ezt amiatt állíthatom biztosan, mert 2008-ban és 2012-ben is érkezett magyar petíció a Benes-dekrétumok miatt az EP-hez, és mivel mind a kettő kidolgozásában részt vettem, ismerem a kinti hozzáállást.

Fotó: Polyák Attila

– Milyen eredménnyel jártak?

– Az első petíció fő állítása az volt, hogy a Benes-dekrétumok bizonyos pontjai nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Ám akkoriban a dekrétumokra hivatkozással nem voltak eljárások Szlovákiában, így az első petíciót azzal rendezték le, hogy azok a jogtörténet részei és egyébként is, Csehország csatlakozásakor már vizsgálták a dekrétumokat. A második petíciót más jogi alapokon állva dolgoztuk ki. Dióhéjban: 1945-ben tiszta szláv államot akartak létrehozni, ezért a magyarokat és a németeket megpróbálták maradéktalanul eltávolítani – lakosságcserével, elűzéssel vagy éppen fizikai megsemmisítéssel. A cél eléréséért faji alapú szankciókat vezettek be. Csehszlovákia elnökeként Edvard Benes 13 – a magyarok és németek kollektív bűnösségét hirdető, jogfosztó – dekrétumot adott ki. Ezek és néhány kiegészítő, hatályba léptető szlovák jogszabály képezik a vita tárgyát. Benes többi, úgynevezett államalapító rendelkezését senki sem kérdőjelezi meg.

– A második petíció tovább jutott, mint az első?

– Igen, az uniós parlament fórumain több tárgyalást is megélt. Ennek oka az volt, hogy 2017 körül Szlovákiában elkezdték alkalmazni a dekrétumokat, például Bártfa környéki erdőket vettek el kártalanítás nélkül a magyar tulajdonosaiktól. Később ugyanez történt a Pozsony körüli körgyűrű kialakításakor. A második petíció eljárását egyébként még nem zárták le. Elvben ma is zajlik.

– A jó munkához ezek szerint bőven kell idő az EP-nek, a Benes-dekrétumok ügyében 14 év sem volt elég. Ugye a magyar ombudsmanhoz forduló állampolgároknak nem kell ennyit várniuk?

– Természetesen nem. Tavaly – egy jól sikerült év végi hajrával – befejeztünk 5277 ügyet, jelenleg hozzávetőleg kétezer esetet vizsgálunk. Ügyhátralékunk csökken, még úgy is, hogy hivatalba lépésem óta a panaszszám lassan növekvő tendenciát mutat. Mint az alapvető jogok biztosa, az a legfontosabb célom az, hogy gyorsan és szakszerűen járjanak el munkatársaim, ennek nyomán a jogkereső állampolgárok minél hamarabb megalapozott válaszhoz juthassanak a hivatalomtól.

– A megalapozott válasz mindig elég egy-egy ügy megoldásához?

– Az alapvető jogok biztosának hivatala nem hatóság és nem nyomozószerv. A számunkra rendelkezésre álló lehetőségekkel viszont élhetünk: jelentést készítünk, probléma észlelésekor megkeresünk állami, önkormányzati szervezeteket, adott esetben az Alkotmánybírósághoz fordulunk, emellett jogszabály-módosítást kezdeményezünk, illetve felhasználhatjuk a nyilvánosság erejét is. Úgy tapasztalom, számottevő a bizalom az ombudsman intézménye iránt, sőt az emberek jobban megnyílnak, amikor hozzánk fordulnak. Ez nem is csoda, a legtöbbször utolsó szalmaszálként kapaszkodnak valamely hatáskörünkbe.

– Említette a nyilvánosság erejét. Az elmúlt hónapokban a közbeszéd egyik témáját a gyermekvédelem ügye adta, az ágazat intézményeinél pedig önnek is van feladata.

– Alapjogi biztosként két jogi felhatalmazás – a hazai jogszabályok és egy nemzetközi szerződés – alapján is vizsgálnom kell a valamilyen szempontól zárt intézményeket. Az idősotthonoktól a börtönökön át a gyermekvédelmi intézményekig tartunk helyszíni vizsgálatokat. Az országban majdnem háromezer helyszínt kell, kellene végigjárnunk.

– Minden évben?

– Az lehetetlen feladat lenne, de haladunk ütemes terv szerint, a tapasztalatainkról pedig tájékoztatjuk a fenntartót és a panaszost is. Elsősorban ugyanis azokat az intézményeket keressük fel, ahonnan panaszok érkeznek.

– A gyermekvédelmi intézményekre az utóbbi időben több panasz volt?

– Az említett enyhe átlagos emelkedés mellett a hivatalomhoz érkező, ezt a témát érintő beadványok száma nagyságrendileg és arányaiban éppen annyi, mint korábban.

– Ebből az következik, hogy a politika, azon belül is a kormányellenes szereplők igyekeznek felnagyítani az egyébként nyilvánvalóan létező problémát?

– Alapjogi biztosként nekem a visszásságok feltárása és a megoldás elősegítése a feladatom, és az, hogy megosszam a tapasztalatainkat például abban a nemrég alakított gyermekvédelmi munkacsoportunk közreműködésével, amelynek munkáját segíti a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága és a szociális államtitkárság is. A munkacsoport feladata, hogy kidolgozza, milyen elvek mentén működjenek az említett intézmények és az alapvető jogok biztosán, azaz rajtam keresztül javaslatot tegyen a szabályozás mikéntjére is. A munka érinti a javító-nevelő intézetek rendszerének újragondolását, országos intézménnyé alakítását is, de ez a folyamat még nem zárult le. A gyerekvédelem kapcsán általánosságban úgy vélem: olyan viszonyokat kell kialakítani ezen a területen is, amelyben az állam kihasználja a XXI. század lehetőségeit, minél több előnyt nyújtva az ellátandó gyerekeknek, fiataloknak.