Folyamatosan mentegeti a balliberális oldal a pedofilokat

Alig vált ismertté a Fidesz pedofilellenes törvénycsomagjának néhány részlete, a balliberális oldal máris elkezdte támadni a javaslatokat. A hozzáállás nem új keletű, a pedofilokkal szembeni érzékenyítés folyamatosan jelen van köreikben.

A múlt héten mutatta be Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője az új pedofilellenes törvénycsomag egyes elemeit, melyet azóta benyújtottak az Országgyűlésnek. Ha azt hinnénk, hogy a pedofilok elleni szigorúbb fellépés osztatlan egyetértést váltott ki a magyar közélet szereplőiből, akkor tévedünk. A Soros György támogatását is élvező, nyíltan migránsbarát és kormányellenes 444.hu ugyanis szinte azonnal elkezdte – először finoman, majd egyre egyértelműbben – támadni a pedofilokat szigorúbban büntető javaslatokat – olvasható a Híradó.hu cikkében.

„A pedofilok nyilvános listázására készül a Fidesz” – harsogta a 444 címe, miután Kocsis Máté közölte, hogy arra tesznek javaslatot, miszerint létre kell hozni egy kereshető pedofil-nyilvántartást azokról, akik gyermekek sérelmére követtek el szexuális bűncselekményt.

A cikk nem ér véget Kocsis Máté javaslatával, hanem klasszikus „vörös farokként” egy tavalyi cikküket ajánlják az olvasó figyelmébe. Ebből kiderül, hogy szerintük az ilyen nyilvántartások teljesen feleslegesek.

Hosszan fejtegetik a témát, miközben olyan megállapításokat tesznek, melyek szerint azért is feleslegesek az ilyen listák, mert „a nyilvántartott bűnöző bármikor befestetheti a haját, a szomszéd városba is átjárhat gyereket molesztálni, és ha szembejön egy sötét utcán, akkor nem fog bemutatkozni”.

Összességében a 444 szerint „a nyilvános lista tulajdonképpen azt várja el a felelős szülőtől, hogy hetente frissítgesse az elkövetői nyilvántartást, odaköltözött-e a környékre egy pedofil, és folyamatosan mutogassa a gyerekének a fotókat, hogy kik a veszélyes bácsik, akiktől félni kell”.

Az tudni kell, hogy az idézett cikk főleg amerikai példákat hoz, de az ottani szabályozás nem kizárólag a pedofilokat, hanem a különböző szexuális visszaéléseket elkövető, úgynevezett „sex offendereket” is nyilvántartja. Azokat az esetek is regisztrálják, amikor 19–21 éves fiatalok olyan 16–17 évesekkel kerültek szexuális kapcsolatba, akikről nem tudták, hány évesek.

Tipikusan liberális érvelés ez egyébként: végy egy teljesen szélsőséges példát, majd tedd általánossá, és kérdezd ártatlan bociszemekkel: hogy lehetséges mindez? Ugyanezen logika mentén kell szerintük mindenhova transznemű vécéket építeni, hiába van nagyságrendekkel kevesebb transznemű, mint született férfi vagy nő.

„A legkevésbé sem érdekelnek a pedofilok jogait taglaló gyermektelen liberálisok sirámai, az érveiket nem hallgatom meg, meggyőzni úgysem tudnak. Más bolygón élnek, más világban” – írta a Magyar Nemzetben Apáti Bence publicista, a pedofilokat mentegető a „listázáson” szörnyülködő liberálisok érveire.

A 444.hu azonban itt nem állt meg, újabb, átfogó cikket közölt a témában, melynek már a címe is beszédes: Klasszikus politikai pedofília. A cikkhez közölt képen pedig Orbán Viktort és Kocsis Mátét láthatjuk, hogy már első ránézésre is világos legyen: itt nem a pedofilokat, hanem a kormányoldalt fogják támadni.

Az írást Bede Márton jegyzi, aki arról híresült el, hogy 2015-ben, a migránsválság legnehezebb időszakában arról értekezett, hogy „az a baj, hogy továbbmennek”. Mármint a migránsok.

Az említett cikket most is büszkén linkelte írásába, melyben a migránsokhoz és a homoszexuálisokhoz hasonlítja a pedofilokat, hisz mindannyiuk ellen „uszít” a Fidesz. Természetesen Bede Márton azt is tudni véli, hogy a pedofilok „listázása” csak azért kerülhetett napirendre, mert közeleg a választás és a – kutatások szerint vezető – Fidesz kétségbeesésében nem talált magának jobb témát, amivel újra győzhetne jövőre.

Az írás egy szintén klasszikus liberális módszert mutat, mely szerint a már meglévő és elfogadott kisebbséghez hasonlítjuk az újat, majd a végén levonjuk a következtetést: ha a melegeknek és a migránsoknak jár a védelem, miért ne járhatna a pedofiloknak? Nos, ilyen nyíltan ennyire messzire ez az írás még nem megy, de a sorok közt ezt olvashatjuk ki.

Korábban azonban már leleplezték magukat a balliberális oldalon:

igenis a pedofilokkal szembeni érzékenyítés a cél, végül pedig eljuthatunk oda, amely szerint a pedofília nem üldözendő bűn, hanem gyógyítandó betegség, esetlegesen szexuális orientáció.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója szerint az első lépés a már említett érzékenyítés, és relativizálás: „ezt ne kezeljük bűnként, ez inkább egy betegség” – mondják a liberálisok.

„A kerülőutas érzékenyítést követően pedig, amikor eléggé felpuhították a szélesebb társadalmi közegek ingerküszöbét, jön az egyenlőségre és az általános emberi jogokra történő hivatkozás, annak előre megkoreografált táncrendjével együtt. Hiszen ha már valamit átsoroltunk a bűnből a »nem bűn« kategóriájába, akkor »nem bűn« (»betegség«, nemi eltévelyedés, speciális indokok szülte élethelyzet) és »nem bűn« (egészség, normalitás) között milyen alapon teszünk különbséget? Egyenlő bánásmód jár mindenkinek, nem szabad diszkriminálni, nem szabad elítélni senkit, ha amit tesz, végül is elfogadott és ő úgy dönt, hogy úgy tesz” – írta a Magyar Nemzetben megjelent írásában Szánthó Miklós.

De nézzük, hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban!

2009-ben a Magyar Narancsban jelent meg egy írás Kőszeg Ferenctől, az SZDSZ-alapítójától:

„Az Amerikából világszerte szétterjedt új prüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között.”

2014-ben aztán a Népszabadságban Révész Sándor A pedofil is ember című írásával jelentkezett. Néhány évvel később már a Hvg.hu-n közölt írást, melyben azt írja: „A pedofília nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet.”

Az idézett cikk egy a Magyar Narancsban megjelent írásra reagált, melyben a pedofilok személyes történetein keresztül próbálták „érzékenyíteni” az olvasót, az egyik szakértő megszólaló pedig ki is mondja a végső következtetést: „Érthető módon ezeknek a bűncselekményeknek a társadalmi megítélése szélsőségesen negatív. De a képlet azért nem ilyen egyszerű. Jó volna kicsit érzékenyíteni a társadalmat.”

Ha azt hinnénk ezek csak elszigetelt jelenségek, tévedünk. A pedofília társadalmi elfogadtatása régóta napirenden van a nyugati liberális gondolkodásban. Hollandiában még pártja is van a pedofiloknak!

„A pedofília »hívei« a befogadó LMBTQ-mozgalom szárnyai alatt szeretnék legalizálni aberrációjukat, új nevet is kapna, mint egyfajta diagnózis: MAP-nek hívnák, az angol minor attracted persons kifejezés rövidítéseként. A mozgalom már zászlót is kreált magának, szivárványos ez is. A céljuk, hogy csökkentsék a pedofília stigmatizációját úgy, hogy egy marginális és félreértett kisebbségnek állítsák be azokat, akik gyerekekhez vonzódnak szexuálisan” – hívta fel a jelenségre a figyelmet már évekkel ezelőtt a Figyelő.

Beszámolójuk szerint „a honlapjaik olyan »megható« történeteket mutatnak be, ahol a pedofiloknak a népharag miatt öngyilkos gondolataik lettek, de olyan esetről is beszámolnak, mennyire sértve érezte magát egy pedofil, amikor azzal utasította el a kezelését egy pszichiáter, hogy nem foglalkozik bűnözőkkel.”

Nos, a fent idézett Magyar Narancs-cikkben szintén megjelent az öngyilkosság és az elutasító pszichiáter motívuma.

A Figyelő akkori írása beszámolt Mirjam Heine, a würzburgi egyetem kutatójának előadásáról, amelyben azzal érvelt, hogy „a pedofíliára úgy kell tekinteni, mint a heteroszexualitásra, mindkettő normális szexuális orientáció”.

A téma kapcsán Szánthó Miklós nemrég a Kossuth Rádióban fontosnak nevezte, hogy a társadalom egyértelműen ítélje el ezeket a cselekményeket, és ne engedje, hogy az érzékenyítést és az egyenlőség nevében történő bűnfelejtést, a bűn megbocsátását rá tudják kényszeríteni. Vagyis, el a kezekkel a gyermekeinktől! – olvasható a Híradó.hu cikkében.