– Minden ünnep, időszak kiszakít bennünket a sokszor már sablonossá vált mechanikus ténykedéseinkből – mondta el lapunknak Pintér Bálint, az Egri Főegyházmegye újmisés káplánja a mától kezdődő böjti időszakról. A hamvazószerda a nagyböjti időszak kezdete. Vége a farsangnak, a bennünk lévő jókedv, hév átformálódásnak indul. A káplán ismertetése szerint már a hetedik században volt bűnbánati felkészülési időszak. – Ekkor még az volt a szokás, hogy mezítláb jártak és zsákruhákba öltöztek, ezzel is kifejezve a bűneik felett érzett megbánást – mesélte. Pintér Bálint kiemelte, fontos tudnia az embereknek, hogy sohasem Isten büntet, hanem a bűn, természetéből fakadóan. A hamvazkodást végül 1091-ben II. Orbán pápa rendelte el.
Az egyháznak vannak mozgó ünnepei, a húsvét is ilyen. – Ez azt jelenti, hogy az ünnep nem fix időpontú, hanem a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Amikor megvan a húsvét időpontja, akkor visszafelé kell számolni negyvenhat napot hamvazószerdáig. Persze jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy egy negyven napból álló böjt során miért kell negyvenhat napot számolni. – Azért, mert ez a plusz hat nap a hat vasárnap, amelyeken nincs böjt – magyarázta a káplán.
– A hamu az előző évi nagyböjt hatodik vasárnapján, azaz virágvasárnap megszentelt és elégetett barkákból van. Ezt fontos tisztázni, nehogy arra gondoljunk, hogy a család melegedését segítő kazánban elégő fahasábok, egyéb anyagok hamuját használjuk – mesélte a pap. Az újmisés káplán azt is elmondta, tulajdonképpen hamvazószerdán az elmúlást, életünk végességét, esetleges voltát tudatosítjuk, hogy porból vagyunk és azzá válunk. Ha fellapozzuk a Szentírást, rögtön a Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy az Isten porból alkotta, formálta az embert. – Ennél a szintnél nem állhatunk meg: nem csak por, test vagyunk, hiszen Isten belénk lehelte az élet lelkét – fogalmazott.
A káplán rávilágított, hogy a halál éppen annyira titok, mint az élet. Lelkipásztorként már számos temetési szertartást tartva, gyászoló családtagokkal beszélgetve, még inkább tudatosult benne, hogy tényleg nem ismerjük sem a napot, sem az órát, a Teremtő bármelyik másodpercben kopogtathat szívünk ajtaján. A hamuval való kereszt rajzolása arra hívja fel a figyelmet, nehogy a világi hiúságok teljesen elringassanak bennünket abban a tévhitben, hogy a földi pályafutásunk örökké tart.