Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit

Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt csak a motivációk felmérését teszi lehetővé, ezért a szakma szeretné, hogy a képzés későbbi szakaszába építsenek be még egy szűrőt. A tanárképző központok és a HÖOK kezdeményezik azt is, hogy az egyéves szakmai gyakorlat számítson bele az életpályamodellbe. A szaktárca szívesen fogadja a javaslatokat.

Az egyetemek és a szakmai szervezetek szerint sokkal gyakorlatorientáltabb oktatásra van szükség Fotó: Havran Zoltán

Hat év alatt mindössze 83 főt, vagyis a pedagógusnak jelentkezők kevesebb mint egy százalékát szűrte ki a pályaalkalmassági vizsgálat, ezért hatékonyabbá kell tenni – figyelmeztet a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK). A hiányosságokat a tanárképző központok vezetői is tapasztalják, ezért kezdeményezték a szaktárcánál a felülvizsgálatot.

– Az ELTE-n az osztatlan tanárképzésben közreműködő karok és központok, valamint az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat egyöntetűen kritikát fogalmazott meg a költséges és rendkívül alacsony hatásfokú pályaalkalmassági vizsgálatokkal kapcsolatban. A vizsgálat jelenlegi formája nem felel meg a céljának – szögezte le lapunknak Antalné Szabó Ágnes, az ELTE Tanárképző Központ főigazgatója. Szerinte olyan eljárásrendekre van szükség, amelyek az intézményi javaslat alapján az alkalmatlannak minősülő hallgatók független szakértői vizsgálatát támogatják, és lehetővé teszik a más pályára való átirányításukat, a már elvégzett tanulmányok további hasznosítását.

– Az általános pályaalkalmassági vizsgálat jelenlegi formájának a megszüntetése mellett megőrzendők a speciá­lis vizsgálatok például az ének-zene tanárok vagy a rajz- és vizuáliskultúra-tanárok felvételi eljárásában. A tanárképző központoknak nagy a felelősségük abban, hogy csak a pályára alkalmas hallgatókat osszák be az iskolai gyakorlatokra, ehhez megfelelő jogszabályi háttér és támogatás szükséges – tette hozzá. Az ELTE is támogatja a javaslatot, hogy az egyéves összefüggő iskolai gyakorlat számítson bele a gyakornoki időbe.

Hasonló véleményen vannak a Szegedi Tudományegyetem szakemberei is. – Nagyon nehéz megállapítani egy felvételi előtt álló 18 éves fiatalról, hogy igazán elhivatott pedagógus lesz-e belőle. Ha például egy leendő énektanár hamisan énekel, az nyilván egyből kiderül, de a valódi pedagógiai rátermettség feltérképezéséhez nagyon mély pszichológiai vizsgálatra lenne szükség, amire egy rövid – magunk között csak alkalmatlansági szűrésnek hívott – beszélgetés nem elég. Arról nem beszélve, hogy 23 éves korra, a pályakezdés idejére rengeteget változik az ember személyisége, hozzáállása, érettsége, tudása, képességei. Nem biztos, hogy a képzés kezdetén végzett alkalmassági vizsga releváns eredményt hoz a későbbiekre, ezért vannak kezdeményezések a részünkről, hogy a képzés egy későbbi szakaszába épüljön be még egy szűrő. Amikor már valamennyi elméleti képzettsége és gyakorlati tapasztalata is van a hallgatónak, dolgozott már gyerekekkel is, jobban el lehet dönteni, tényleg a pályára való-e – fogalmazott lapunknak az SZTE Tanárképző Központjának főigazgatója.

Forgács Tamás hangsúlyozta, sokat számít a fiatalok motiválásában az osztatlan tanári szakosoknak bevezetett Klebelsberg képzési ösztöndíj, illetve a szakmai gyakorlaton járó anyagi támogatás, de jó lenne, ha a gyakorlati idő már beleszámítana az életpályamodellbe. Ismert, jelenleg a gyakorlati év teljesítése után kerülnek a pályakezdők az életpálya gyakornoki fokozatába, ahonnan csak két évvel később léphetnek tovább a pedagógus I. fokozatba. – Úgy látjuk, a minisztérium tisztában van a problémáinkkal, javaslatainkat érti, és foglalkozik is velük. Konkrét intézkedésekről még nem tudunk, de az ígéretek szerint talán várható változás a jövőben – tette hozzá a főigazgató.

Az egyetemek és a szakmai szervezetek szerint sokkal gyakorlatorientáltabb oktatásra van szükség
Fotó: Havran Zoltán

Döbör András, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karának dékánja szintén úgy látja, elsősorban a személyes motivációk felmérésére alkalmas a pályaalkalmassági. – A jelentkezőknek a vizsgára magukkal kell hozniuk egy motivációs levelet, amelyben kifejtik, hogy miért ezt a pályát választják, ezt követően pedig vagy egy pedagógiai helyzetet értelmeznek, véleményeznek, vagy saját olvasmányélményről számolnak be, szintén pedagógiai szempontok alapján – ismertette a vizsga menetét a dékán, aki szerint a szakmai gyakorlat mindenképpen munkatapasztalatnak fogható fel, ezért beépíthető lenne az életpályamodellbe.

Úgy véli, a jelenleginél sokkal gyakorlatorientáltabb tanárképzésre lenne szükség: kevesebb szakdiszciplínával, kevesebb elméleti képzéssel és sokkal erősebb szakmódszertani képzéssel. Jelezte, fontos lenne az is, hogy a hallgatók a képzés elejétől kezdve legyenek jelen az iskolákban hospitálásokon, óralátogatásokon, emellett elengedhetetlen a tanári utánpótlást biztosító egyetemi oktatók anyagi megbecsülése is.

A reformot ugyancsak szorgalmazó HÖOK szerint szükséges, hogy a jelölteket ne csak alkalmassá vagy alkalmatlanná nyilvánítsák, hanem a bizottsági szakértők valódi szakvéleményeket fogalmazzanak meg róluk. Indítványozzák továbbá, hogy vezessenek be félévente egy tréninghetet, amikor a tanárjelöltek konfliktuskezelési, viselkedéskezelési, logopédiai, retorikai és kommunikációs képességeiket fejleszthetnék. Emellett javasolják, hogy a gyakorlati év során pályaérettségi vizsgálatot is vezessenek be. Ekkor felmérnék, hogy a hallgató megszerezte-e azokat a készségeket, amelyek alkalmassá teszik a hivatás végzésére. Ha itt kiderülne, hogy valaki nagymértékben fejlesztésre szorul, megkaphatná ugyan a diplomáját, de a tényleges tanári munkát még nem kezdhetné el.

– A pedagógusokat érintő kérdésekben minden szakmai javaslatra nyitottak vagyunk, azokról a pedagógusok érdekképviseletének véleményét is szívesen meghallgatjuk, és erre hivatott fórumokon, testületekben meg szoktuk vitatni – így reagált az ötletekre az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). Emlékeztettek, hogy a tanárképzésben a 2013-ban indult osztatlan képzésen jelent meg feltételként az alkalmassági vizsgálat, amelynek célja, hogy a jó szakmai tudásúak, gyakorlati készségűek, módszertanilag felkészültek közül kerüljenek ki a tanári pályát választók, és ezáltal a tanári pályának megfelelő presztízse, elismertsége legyen. – A pályaalkalmassági vizsgálat elsősorban a jelentkezők kezdeti tudását, képességeit, attitűdjét, a tanári pálya iránti elkötelezettségét, pályaképét méri, tájékozódás a jelentkező habitusáról, kommuniká­ciós készségeiről, pedagógiai elképzeléseiről – írta a szaktárca.