„Lenyúlt rólam a Kránitz 12 millió forintot úgy, hogy semmi köze nem volt hozzá. Odamentem a Gajdához, és megmondtam neki, hogy figyelj, az embered kicsit szemtelen, és nem tudom, hogy neki miért kéne adnom. Azt mondta a Péter, tudod milyen a Krinyó, szemtelen, én sosem voltam olyan éhes, mint ő, döntsd el te, hogy adsz neki vagy sem. Somogyi nem akart neki adni. Rendben, elraktuk magunknak a pénzt, majd az utolsó pillanatban a Somogyi kitalálta, hogy ő mégis akar magának még munkát szerezni, és mégis adjuk oda a Kránitznak a pénzt. Utolsó pillanatban jól van, kivettem a milliókat a zsebemből, és ba…meg odaadtuk neki. Tudod, hogy adtuk oda? Bent az irodában elvette, és így vette el: megköpködte, hogy tök jó, ezért megdolgoztam. Csak azért, hogy befogja a pofáját. Utána odamentem a főnökhöz, hogy van az, hogy a Krinyónak 12 milliót kell adni, neked meg csak hármat. Hogy van ez? Utána behívta magához, volt ott utána egy kis perpatvar meg csetepaté, hangzavar, de úgy jött ki, tudod jól, hogy milyen a Krisztián, lehet, hogy egyszer utoléri a vég, mert éhes. Mondom jó, főnök, akkor ezt a pénzt így rászántuk, rendben, akkor érje utol a vég” – mesélte Lackner.