– Miért gondolja azt a jóléti világ, hogy minden esetben eldöntheti, mi a jó egy cigány gyereknek, hogy hova kellene annak iskolába járnia? Emlékszem, egyszer egy cigánytelepen az iskola megszüntetése miatt egy édesanya gyereke másik intézménybe került. Az asszony rettegve újságolta nekem: Józsika a sínen túli iskolába fog járni. Ismeretlen világba kerül majd a gyereke. A többségi társadalom nem is érti, hogy kemény munkával el kell jutnunk egy ilyen anyukával odáig, hogy akarja, a fia a másik, a jobb iskolába járjon. Nem lehet megspórolni ezt a lépést, nem lehet felülről megmondani, hogy mit akarjon. Attól, hogy törvénybe iktatunk valamit, még nem fog működni. Az integráció a szabad iskolaválasztás elvének megtartása mellett értelmetlen, hiszen a mobilis része a társadalomnak mindig oda viszi majd a gyerekét tanulni, ahol az a legjobbat kaphatja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyes területeken már szóba sem kerülhet az integráció, mivel van olyan térség, ahol a falvakban szinte csak roma gyerekek élnek. Én nagyon fontosnak tartom a jogvédelmet, de az igazságról meg kell győzni a társadalom többségét is. Figyelni kell a hatást is. Hiába van valakinek igaza, ha az eredmény negatív. Anélkül, hogy nagyon beleszólnánk egy közösség életébe, a kellő szelídséggel és tudással helyben kell próbálnunk segíteni. Ezt nevezzük mi „jelenlétnek”. A Máltai Szeretetszolgálatnál azt szoktuk mondani, hogy „rosszul segíteni bűn”. Folyamatosan figyelnünk kell rá, hogy a jelenlétünk pozitív nyomot hagyjon.