Nem tollas a háta – Jeep szabadidő-autó teszt

A Jeep Cherokee mindent túlél. Először is az American Motors Corporation csődjét, aztán a leváltását (a Grand Cherokee-ból külön modellsorozat lett), és az elfelejtését is, hiszen az Egyesült Államokban Liberty néven forgalmazták a középkategóriás szabadidő-autót, de a mostani, 2013 tavaszán bemutatott generációnál ott is visszatértek a Cherokee névhez. Talán azért, hogy valami kötődése legyen az embereknek a párját ritkítóan karakteres megjelenésű szabadidő-autóhoz, ami noha már két éve kapható, még mindig az újdonság erejével hat.

Jeep Cherokee 2.2 MJD Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

A formatervezők olyan megjelenést kanyarítottak a tekintélyes méretű autónak, hogy a motorháztetőt műanyagból kellett elkészíteni, mert olyan ívelt felületeket és hajlításokat használnak, ami fémből nehezen (értsd drágán) valósítható csak meg. Ha túlteszi magát az ember a lökhárítóba rejtett fényszórón, meredeken emelkedő övvonallal és hátul alacsonyra helyezett lámpákkal szembesül. Itt nincs olyan sok apró utalás a múltra, mint a Renegade esetében, de az első szélvédő ragasztójában ott látjuk a Willys Jeep körvonalát, a motortér műanyagjának peremén a maszkját, a parkolósegéd kijelzőjén pedig a környező autókat helyettesíti a 75 évvel ezelőtt bemutatott legendás előd.

Jó anyagminőség, profi kidolgozás, esetenként még a DaimlerChrysler-korszakból származó kapcsolók jellemzik a belsőt
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Amilyen forradalmi a külső megjelenés, annyira igyekeztek teljesen megszokott belső teret készíteni – és ez jó dolog. Nagyon összekapták magukat, hogy még Európában is elismerően nyilatkozzanak a belső térről, ezért például még a hátsó ajtókárpitok felső része is puha műanyag borítást kapott, pedig ezt még a prémiumgyártók is le szokták spórolni. Üdítő, hogy képesek voltak elszakadni a kályhaezüstös betétektől, helyette kicsit rezes-zöldes árnyalatú fényezésűek a műszerfali betétek.

Némi extra hasmagassággal és profilosabb gumikkal egész jó terepjáró lenne
Fotó: Hilbert Péter / AUTOMOTOR.HU

Egyedüli kakukktojásnak az ajtók könyöklői számítanak, ahol fautánzatot alkalmaztak. Itt és a bajuszkapcsolóknál szembetűnő, hogy még mindig akadnak a DaimlerChrysler korszakból származó alkatrészek.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.