Egy igazi nyugati autó keletről – Múltidézés

A 105-ös és a 120-as idejében kollégáim a Škoda-mániás jelzővel illettek, s nem érdemtelenül, lévén 14 éven át megrögzött híve a márkának. Azután jött a Favorit, és… leszoktam róla. Jó, jó, tetszetősebb nyugati autó, korszerűbb – de nem az igazi. Nagyon nem az. Most itt a Forman. És lehet készíteni a „mániás” jelzőt – olvasható az autómotor.hu cikkében.

Nincs választási lehetőségem, s bár nem szívesen teszem, kénytelen vagyok az új, már a Volkswagen-éra idején született autót a régebbi Favorithoz mérni. Mert hát a Forman végső fokon kombi Favorit, külsőre és belső elrendezésére nézvést alig különbözik egymástól a kettő.

Csak alapvetően más

Önmagában már az is különbség, hogy a karosszéria hosszabb, a tervezők ráragasztottak még egy oldalablaknyi toldalékot, ez azonban csak külsőség (nem jelentéktelen, de külsőség). Szemből is majdnem olyan, mint az „anyaautó”, de… kis módosítás a fém- és műanyag felület arányaiban, az embléma elhelyezésében, a világítóberendezések méretezésében – hasonlít, s mégis egészen más. Szép? Ízlés dolga. Nekem tetszik.

Fotó: automotor.hu

Azután beül az ember a volán mögé

Csodálkozni... Mert azok a Favoritok, amelyek még a VW-házasság előtt születtek, ránézésre ugyanezt a műszerfalat hordozták, mégis, mintha nem ugyanaz az érzés fogná el az autóst. A műanyag az oka. Az a műanyag, amely a régi és az új variációban egyébként ugyanazt a formát viseli, ugyanott láthatók a műszerek, s mégis…

A régi Favoritban a műszerfalra pillantva az emberben az a gondolat kezdett kísérteni: csak el ne törjön az egész. Ridegnek, merevnek tűnt minden eleme, s meg sem lepődhetett az ember, ha menet közben zörgő-súrlódó-csikorgó hangokat hallatott.

A Formannál éppen ellenkezőleg. Már látványra is rugalmasnak, kellemes tapintásúnak, egyszóval nyugati kivitelűnek tűnik. Csak attól, hogy – hála a német szakembereknek – kiderült: műanyag és műanyag között esetenként ég és föld a különbség.

Sőt: kilométeróra és kilométeróra között is. Csodát lehet tenni egyszerűen azzal is, hogy nem a megszokott rovátkolással jelzik a sebességpontokat, egy kicsit megrajzolják a körívet. Ugyanott a mutató, ugyanott vannak a számok, és mégis…

Az ülések

Igen, ezekre már használható az ülés megnevezés, sőt kissé inkább a fotel fogalma felé közelít. Testhezálló, hosszú úton is kényelmes, nem nyom, nem súrol, nem izzad bele a pilóta és utasai. Fejtámasz elöl és hátul is, s a hátsó üléssor osztott, tehát többféleképpen is növelhető lehajtásukkal a csomagtér.

Oldalkárpitok

Nem nagy ügy, ugyebár, de mégis, micsoda különbség! A merev műanyag borítás (amely, mint tudjuk, enyhén szólva hajlamos a zörgésre) helyett – legalábbis a GLX kivitelnél – a hang- és hőszigetelés szempontjából is előnyösebb szövetburkolatra szavaztak, a ezt nagyon is jól tették. Egyetlen alkalommal sem hallatszott a Favoritnál megszokott fémes zörej, mi több, ez a burkolat elvette a Škodára jellemző kellemetlen „ajtóbecsukási hangot” is.

Mi van még odabent?

A műszerfalon az, amit a Favoritnál is megszokhattunk, plusz egy kellemes változtatás: a hatalmas időmérő óra helyét a fordulatszámmérő vette át. Igaz, az utóbbi fontosságát a mindennapi autózásban sokan vitatják, de ha másra nem is használjuk, mint, mondjuk, az automatikus dúsítóberendezés működésének ellenőrzésére, már megérte az óracsere. (A próbaút idején külön figyeltem, visszaszabályoz-e a szívató, ha a kocsi motorja melegedni kezd. Nos, a jelenség a fordulatszámmérőn jól követhető: ha a hűtővíz hőmérséklete meghaladja a 40 Celsius-fokot, az alapjárati fordulatszám visszaesik 800/min. értékre.)

Természetesen a hátul utazók biztonságát is gyárilag beépített övek vigyázzák, közülük kettő hárompontos és automatikus, a középső kétpontos, mechanikus. A két első ülés előre-hátra állítható és szabályozható a támlák dőlésszöge. Sajnos, a vezetőülés magassága nem változtatható, szintúgy állandó a kormányoszlop állása is.

Viselkedéstan

A Škoda Forman műszaki szempontból nem sokban különbözik a nyugati autó-testvértől, a Favorittól. A motor és a sebességváltómű megegyezik, a hajtásláncot tekintve csupán a tengelyhajtás áttételében találtunk különbséget, ami kismértékben módosítja a jármű menettulajdonságait. A végsebesség 140 km/h-ról 135 km/h-ra csökkent, viszont az autó – kis terheléssel – már kisebb fordulatszámról elindul, és jobban bírja az emelkedőket. Sík úton 1200/mind fordulattól már megy az autó, 1500/min értéktől rángatás nélkül húz. Az újabb határ 2000/min, ahonnan a gázadás és a gyorsulás egyenesen arányos egymással. Erejének valódi teljében azonban 3500/min fordulatszámtól van a motor, innen vadul húz az alacsonyabb fokozatokban 5500-6000/min, magasabb fokozatokban 5000-5500/min fordulatszámig. 2000 és 3500/min között a fordulatszámmérőn egy zöld zónát találhatunk, amivel alaposan megtévesztik az egyszerű autóvezetőt, aki azt hiheti, hogy abban a fordulatszám-tartományban célszerű használni a motort.

A teljes cikk a keleten készült nyugati autó tulajdonságairól elérhető az Autó-Motor oldalán.