Acélos japán pick-up terepjáró

Akár egy nehéz helyzetben lévő autómárka kétségbeesett próbálkozásának is tűnhet, pedig az L200-as modellfrissítése valójában egy átgondolt, józan döntés eredménye. A Mitsubishi Európában ugyan csak árnyéka egykori önmagának, a több mint négy évtizede árult pick-up ma is az eladások 30%-át teszi ki a világpiacon. Ez azt jelenti, hogy a célközönség elégedett az L200-assal, éppen ezért döntöttek úgy a japánok, hogy a formatervet és a felszereltséget vonzóbbá téve próbálják fenntartani iránta a keresletet, miközben a műszaki háttéren annyit változtatnak, amennyi a zökkenőmentes folytatáshoz szükséges.

Mitsubishi L200 Double Cab 2.2 D
Fotó: AUTOMOTOR.HU / Stefler Balázs

A szigorodó helyi előírások miatt vezették be az európai piacon az Euro 6d-Temp normát teljesítő, vadonatúj, 2,2 literes, 150 lóerős dízelmotort, amely az egyetlen a kínálatban. Tisztaságát a startstop rendszeren kívül többek között AdBlue adalék biztosítja. Nagyjából 5000 kilométerenként kell újratölteni, ehhez az utastérből ki kell nyitni a tankajtót, majd ott meghúzni egy kallantyút, ami kinyitja a második betöltőnyílás fedelét. Szokatlan, de szellemes megoldás. Az új motor a meglévő, hatfokozatú kézi mellé egy szintén új fejlesztésű, hatfokozatú automatikus váltót is kapott, a tesztautóba azonban nem rendelték meg az 508 000 Ft-os felárat jelentő extrát.

Az elöl 30, hátul 24˚-os terepszög, illetve a 22˚-os rámpaszög a frissítésnél változatlan maradt
Fotó: AUTOMOTOR.HU / Stefler Balázs

Annál inkább költöttek a külső felcicomázására! A mutatós, 18 colos felnik, a motorháztető-légterelő vagy a plató és a tető ívét összekötő műanyag idom csak néhány a megújult L200-ashoz elérhető kiegészítők közül. Többféle hűtőrács-díszbetét, fellépő, bukócső, platóbélés vagy – doboz is választható, megkönnyítve az újdonság testreszabását. Az igazi vonzerőt mégis az új dizájn jelenti, ugyanis az első ránézésre túljátszottnak tűnő orr kifejezetten jól mutat. Mivel minden elemét átrajzolták, harmonikus az összkép, szép a hátsó lámpa, igényes a háromdimenziós embléma a plató hátulján. Nem egy munkagépet, hanem egy vagány pick-upot látunk, ennyit általában generációváltásnál sem módosítanak a gyártók.

Az érintőképernyő csak a multimédiás funkciókat kezeli, az összkerékhajtást tárcsával, a differenciálzárat gombbal lehet működtetni
Fotó: AUTOMOTOR.HU / Stefler Balázs

Miután a küszöb és a kapaszkodó segítségével bejutunk az utastérbe, ismerős környezet fogad. Bár próbálták felzárkóztatni a műszerfalat a személyautókéhoz, a csinosítás közel sem hozott olyan látványos eredményt, mint a külső esetében. Mivel a Mitsubishi személyautóinak belseje sem a legújabb trendnek megfelelő, ezt nem lehet felróni az elsősorban munkaeszköznek szánt L200-asnak. Bár egy kicsit régimódi, ízléses, logikus és funkcionális. Egyszerűségét egyértelműen pozitívumként érdemes felfogni, mert az anyagai tartósak és könnyen tisztíthatók, egyébként a szemnek is kellemesek.

Fotó: AUTOMOTOR.HU / Stefler Balázs

Amihez hozzáérünk, jó tapintású, az elrendezés ergonomikus, és minden gomb, illetve kapcsoló japánosan működik. Csomagtartó híján a kisebb-nagyobb rekeszekre kell bíznunk magunkat, a kötelező tartozékok a hátsó ülés mögött utaznak. Ideális a vezetési pozíció, jól tart a megújult ülés. Még mindig tágasnak számít az utastér, elöl és hátul is lehet könyökölni, a második sorban is elég magasan van az ülőlap ahhoz, hogy hosszabb távon is elfogadható legyen a kényelem.

Feldobja az L200-ast a plató peremére erősített idom, de többféle doboz közül is lehet választani
Fotó: AUTOMOTOR.HU / Stefler Balázs

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.