A Toyota nem fél egyre nagyobb és drágább autókat piacra dobni az öreg kontinensen. A Camry után megérkezett az amerikai SUV-k stílusában fogant Highlander is, amely hibrid hajtásával és virtuális 4×4-es rendszerével érdekes kontrasztja a hasonló méretű és árfekvésű Land Cruisernek, pontosabban a nálunk forgalmazott J150-es szériának. Utóbbi alvázas felépítésével, dízelmotorjával és állandó összkerékhajtásával nem a divatos SUV-k, hanem a munkaeszközként is helytálló, keményvonalas terepjárók egyik utolsó képviselője.
Nézzük, mit tud a két nagy Toyota a gyakorlatban!
Karosszéria, utastér
Ránézésre ég és föld a két modell, hiszen a 4,96 méter hosszú Highlander inkább egy emelt óriáskombira hasonlít, míg a 4,84 méteres Land Cruiser egy kissé ódivatú, gólyalábakon járó, tankszerű modell. De van egy érdekes párhuzam, a vezetőülésből nézve ugyanazt a motorháztető-domborítást lehet látni mindkettőben! A Highlander személyautós kötődése rögtön a beszállásnál érződik, a küszöböt is körbefogó ajtó – nem koszoljuk össze a lábszárunkat – nyitása után kényelmesen be kell csak ülni, nincs szükség fellépőre és kapaszkodókra ehhez, mint a Land Cruiser esetében, melynél inkább fel kell mászni a kabinba. A Highlander esetében kifejezetten nagyok a hátsó oldalajtók, ami könnyebbé teszi a harmadik sor megközelítését.
Amíg az első sor állíthatósága úgy 1,9 méteres testmagasságig megfelelő, a második sorban már-már túlságosan is sok a lábhely, és a panoráma-üvegtető alatt is marad elég tér a fejnek.
Még akkor is kényelmesen lehet itt ülni, ha netán előrehúzzák az osztott padot, hogy a leghátra szorult utasoknak ne legyen olyan rossz dolguk. Az első két sorban kényelmesen utazhatunk, mivel a padlóhoz képest magasan van az ülőlap, leghátul azonban már felhúzott lábakkal kuporgunk a kisméretű és vékony párnázású lócán. Nincs baj a minőségérzettel, de még a fautánzatú betét színe is beleolvad az általános szürkeségbe, az ezüstszínű dekoron kívül a nagyméretű érintőképernyő – alapáron csak 8 colos jár – ad némi színt a Highlander utasterének. Sok és jól használható tárolóhely is akad, például a fej-egység alatti fiók olyan nagy, hogy ott akár egy Autó-Motor is elfér. A padlóba hajtott pótülésekkel a csomagtartó mérete nagyvonalú, rakodóperem nincs, igaz, magasra kell emelni a poggyászt. A második sor üléseinek mozgatása odafigyelést kíván, az ülőlap peremén és a támla tetején is van meghúzást igénylő flepni, ha ezt nem napi szinten végzi a tulaj, akkor neki is olyan matatós lesz majd a folyamat, mint nekünk, akik csak próbaként csináltuk végig.
A Land Cruiser nemcsak kívülről, hanem belülről is jelentősen különbözik a Highlandertől. Lehet, hogy a berendezés idejétmúltnak tűnik és az anyaghasználat sok helyen nem méltó az árcédulához, de van egy sajátos bája az akár kesztyűben is könnyedén kezelhető, hatalmas gomboknak és kapcsolóknak – egy terepjáróba pont ez illik! Azt leszámítva, hogy az ajtózsebek kicsik, tárolórekeszekből nincs hiány, sőt, a könyöklő alatt egy hűthető boxot is találunk. Az üléspozíció is más, mert közelebb ülünk a padlóhoz, a felvett testhelyzet olyan, mint a Hiluxban, ennek megfelelően az sem meglepő, hogy az ülések oldaltartása minimális. A helykínálatot itt sem érheti kritika, a második sorban 190 centis magassággal is terpeszkedni lehet, leghátul utazni viszont felér egy kisebb száműzetéssel. Maximum gyermekek számára alkalmas, akkor is rövidebb utakra, cserében a hatodik és hetedik ülés a csomagtérből gombnyomásra mozgatható. A raktér ugyan itt is hatalmas, de a pakkokat még magasabbra kell emelni, és egy bevásárlásnál az oldalra nyíló ajtó sem mindig a legjobb megoldás.
Persze a Toyota nem véletlenül tart ki a Land Cruisernél az oldalra nyíló ajtó mellett: ha például egy kalandtúrára megy a kedves tulaj, a tetőre így egyszerű pakolni.
Hajtáslánc, vezethetőség
A flottafogyasztási szabályok miatt nálunk egyedüliként kínált 2,5 literes benzinmotort használó öntöltő hibrid rendszer papíron ugyan 248 lóerős, a valóságban inkább az alapdízelek ellenfele lehet. Városi-országúti tempóig remekel, autópályán már megugrik a fogyasztása, és olyankor már a dinamika is nyúlós, a magas fordulaton dolgozó – még ilyenkor is csendes – benzines alig győzi a munkát. Alacsonyabb tempónál kifejezetten jó a gázreakció, azaz nem kell várni a visszakapcsolásra, a motor felpörgésére, hanem rögtön megindul a Highlander. Akkor kezd kifulladni, ha a benzinmotornak kellene átvennie a főszerepet; mentségére legyen mondva az egész világon az európai a legtempósabb autópálya-hálózat, és másfelé vannak erősebb motorok is ebben az óriási karosszériában. Az összkerékhajtás széria, de a hátsó villanymotoros rendszer a mostoha időjárási és nem a terepviszonyok leküzdésére szolgál.
Bezzeg a Land Cruiser!
Állandó összkerékhajtásával, felezőjével, központi Torsen differenciálművével, leoldható stabilizátoraival, illetve opcióként emelhető, légrugós futóművével mostoha körülmények között tudja megmutatni, hogy a Toyota 70 évnyi terepjáró-építési tapasztalata összpontosul benne. A Highlanderrel ellentétben eleve nem csak 2000, hanem akár 3000 kg-os vontatmányt is húzhat, de a lényeg az, hogy legyen szó homokról, sárról vagy meredek kaptatók megmászásáról, a Land Cruiser nem jön zavarba, a négy kamera képét „összeolvasó” terepmonitornak köszönhetően pedig a manőverezés is egyszerű. A terepteszten mégis az volt az érzésünk, hogy a technika sokkal többet bír, mint amit a vezető bátorsága enged! De bármennyire is ügyesen győzi le az akadályokat, épített úton a rugózás tekintetében nem veheti fel a versenyt a Highlanderrel. Rosszabb minőségű, kanyargós országúton a második és harmadik sorban kis túlzással olyan utazni, mint amikor egy repülőgép turbulenciába kerül. De nem csak emiatt más a Land Cruiser. A hosszú löketű, 2,8 literes, négyhengeres dízelmotor hangja mindig jelen van. A működési kultúrát tekintve igen nagy a kontraszt, aki viszont szereti a gépszerű autókat, annak a nagy dízel igazi telitalálat. Az immáron 204 lóerőre izmosított blokkal tisztességesen megy a 2,4 tonnás (!) autó, a hosszúra áttételezett hatfokozatú váltóval 130 km/órás tempónál 2000-es fordulaton pihen a motor. A bőséges nyomaték ellenére mégis van valami, ami zavaró a Land Cruiserben: a motorfékhatás a nullához közelít, gázelvételnél egyszerűen alapjáratra ejti a fordulatot a vezérlés, így a kelleténél sokkal többet használjuk a normál féket.
Költségek, árak
Fogyasztásban tényleg a hibrid a nyerő? Városi használatban abszolút! A Highlander sűrű forgalomban használva 100 kilométerenként kb. 8,0 litert kér, ehhez képest a Land Cruiser ilyen körülmények között csak 11-12 literrel elégszik meg. Autópályán vagy városon kívül aztán fordul a kocka, a Highlander fogyasztása felkúszik 9-10-re, míg a Land Cruiseré 8-9 literre csökken. Utóbbinál érdemes azzal is számolni, hogy az AdBlue-folyadékot rendszeresen kell majd pótolni, a kocsi méretéhez és teljesítményéhez képest a 12 literes töltet kifejezetten kicsi (egy Peugeot 308-asnak is 17 literes az AdBlue-tankja).
A fenntartási költségek terén ugyanakkor használattól függetlenül a hibridnek áll a zászló: a Highlander első 105 ezer kilométerre vetített szervizköltségei több mint 40%-kal kedvezőbben alakulnak.
Ennek oka egyrészt az, hogy a Land Cruiserhez a legtöbb alkatrész drágább (például az első lengéscsillapítók több mint duplájába kerülnek a Highlanderéhez képest), másrészt amíg a hibridnél az első féktárcsa cseréje normál esetben a 120 ezer kilométeres szervizre van időzítve, az LC-nél már 65 ezres futás után cserélni kell. Az alapárak között minimális eltérések vannak, a Highlander 16 700 000, míg a Land Cruiser 16 870 000 Ft-tól vihető haza, ami a tudásuk és méretük fényében teljesen értékarányos, ugyanakkor előbbi több extrát ad a pénzünkért. Amíg a hibrid csak hétüléses verzióban kapható, addig a terepjáróhoz felszereltségtől függően még pluszban 285 000, illetve 395 000 Ft a hétüléses kialakítás felára. Vezetéstámogató rendszerek terén a bázis Highlander több mindent vonultat fel, mint a legolcsóbb Land Cruiser, hiszen a hibrid esetében a hátsó keresztirányú forgalmat figyelő segéd, az automatikus távfénykapcsolás és az adaptív tempomat is az alapfelszereltség részét képezi.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.