Az autós és motoros túrák idején teszünk szóvá néhány olyan jelenséget, amely szemet szúr valamennyiünknek. Úgy véljük, van, amin könnyen, van, amin nehezebben lehetne, de mindenképpen kellene ezeken változtatni. Nem csupán azért, mert magunknak, hazai közlekedőknek okoznak sok-sok bosszúságot, hanem amiatt is, mert nem szerencsés dolog, hogy a hozzánk látogató külföldi autósvendégek, akik annyi mindenre mondják őszintén, hogy csodálatos, éppen a közlekedéshez kapcsolódó területen tapasztaltak kedvezőtlen jeleket.
A más országokból hozzánk látogató motorizált vendégek száma igen tekintélyes. A múlt esztendőben 34 082 olyan gépjármű gördült át határainkon, amelyek utasai idegen országban élnek, és vagy hivatalos ügyük intézésére, vagy – és ez a többség – üdülni, szórakozni jönnek el hozzánk. Ebben az évben bizonyára még többen és még több járművel érkeznek és járják majd a magyar utakat, állnak meg benzinért, olajért valahol, vagy keresnek szervizlehetőséget. Természetesen az ország fővárosára és a nyári szezonban főként a Balatonra kíváncsiak, illetve a kettő közötti utakon járnak legtöbben. Erre tartottunk a napokban mi is, ekkor figyeltünk fel néhány megoldatlan problémára, bár feljegyezhettünk már több biztató, sőt megnyugtató jelenséget is. Vegyesen szólunk most erről is, arról is, remélve, hogy az említett példák serkentőleg hatnak ott, ahol intézkedni kell, illetve ha valami jót példázunk, az talán másutt is követésre talál.
Jó dolog, hogy ma már ha utazás előtt tankolni akarunk, többnyire korszerű, a szemnek is tetsző benzinkutaknál állhatunk meg. Az viszont nem csak munkaidőben, hanem még hétvégi kirándulásnál is bosszantó, hogy túl sokat, nemegyszer jó félórákat állhatunk, amíg üzemanyaghoz jutunk. Erről beszélgetve az ÁFOR vezetőivel, tudomásul kellett vennünk, hogy 1948-ban, amikor a hazai járművek száma a mostanihoz képest még elenyészően kevés volt, és idegenforgalomra egyáltalán nem kellett berendezkedni, éppen háromszor annyi volt a benzinkutak száma, – bár helytelenül telepítve –, mint ma.
Igaz, a mostani kutak modernebbek, de a sok pepecselés, olajtöltögetés, Arol-kevergetés miatt ezeknél a gyorskiszolgálásra alkalmas kutaknál nem időzünk kevesebbet, mint a kéziszivattyús elődöknél. Még ott sem megy gyorsan a tankolás, ahol fürge mozgású a kútkezelő, mert az autósok nem készítik elő a tankolást, nem nyitják ki előre a tartályzárt, nem készítik elő a jegyet vagy a pénzt, topognak ide-oda, megfeledkeznek a sorról, amely türelmetlenül várja, hogy továbbmenjenek. Van, aki komplett szervizt akar a tankolással egyidejűleg, holott erre a jelenlegi töltőállomások nem alkalmasak.
Különösen a keverékes járművek időznek sokat. Ha van Arol, akkor az veszi el az időt, amíg az apró tasakokat bontogatják, számolgatják az arányt. Ha meg nincs, akkor kénytelenek a helyszínen tűnődni azon, hogy mit tegyenek. A keverékes kutakból persze ma már mindenütt Arol-os benzin folyik, és ezekből gyorsabb a töltés, de sok autós mégis idegenkedik a kész keveréktől. Igaz, nem felel meg a mai kocsikhoz az 1:20 arány, és a motorok nagy része sem ezt igényli. Érdemes lenne itt is haladni a korral…
De menjünk tovább a szuperbenzinhez. Bizonyára észrevették, hogy főként azoknál a kutaknál van torlódás manapság, ahol a 85 oktánszámú benzint mérik. A normál- és a szuperkutak azonban szorosan egymás mellett állanak, így az sem végezhet hamarább, aki a 70-es benzint veszi, bár többnyire ebből is, abból is keverve vásárol ma a legtöbb autós.
A szuperforgalom az elmúlt 5 év alatt éppen tízszeresére nőtt, így érthetőek a tankolási zavarok.
Hallottunk arról is, hogy az NDK-ban a csúcsforgalmi időszakban külön, úgynevezett „Schnelldienst” rendszer van a kutaknál. Ez a gyorsszolgálat kétoldalú. Ilyenkor részben több a kútkezelő személyzet, másrészt a járműtulajdonosok is jobban előkészítik a a tankolást, pontosan kiszámolva, kézben tartják a fizetendő összeget, és így pillanatok alatt végeznek. A nyári szombatokon, vasárnapokon is meg kellene próbálni valami hasonlót.
És ha kimegyünk a városból, az országúti benzinkutaknál sem ritkák a torlódások. Különösen most, a Balaton felé vezető szakaszokon. Ha jó idő van, a hétvégi napokon bizony Érdtől a Balaton túlsó végéig, ahány kút csak van, mindnél sorakoznak a járművek. Méghozzá elég rendezetlen sorokban, néha éppen egymással szemben állanak, mert van, aki a mások hátrányára akarja a maga előnyét biztosítani. Gyakoriak a veszekedések is, amivel ugyancsak lassul a tankolás.
Azok furakszanak itt is, akik az országutakon erőszakoskodnak a mások rovására, nemegyszer a mások vesztére. Örülnénk, ha mielőtt lehetne biztosítani, hogy ne kelljen hosszú perceket, félórákat várni a benzinkutaknál, de nem kevésbé örülnénk annak, ha az autósok és motorosok a tankolásnál elvesztett időt nem a keskeny, túlzsúfolt, és épp ezért igen veszélyes balatoni úton ész nélküli száguldással szeretnék visszanyerni.
Úgy tapasztaltuk, mindezeket indokolt most szóvátenni.
A teljes cikk IDE kattintva érhető el.
(A borítókép forrása: Autómotor.hu)
