A legendagyár első túraendurója megérkezett

118 éves fennállása során még hasonló motorja se volt a Harley-nak, így tűkön ülve vártuk, hogy végre kipróbálhassuk a legendagyár első túraenduróját.

null

Az amerikai gyártásból adódó logisztikai nehezítések ellenére a Harley az utóbbi években mindig villámgyorsan be tudta vezetni új modelljeit az európai piacon. Nincs ez másképp a Pan Americánál sem, hiszen februárban volt a világpremier, júniusban pedig ott várt minket a márka hazai bázisán a magyar rendszámos tesztmotor – olvasható az Autó-Motor cikkében.

Fotó: FLICKR


Elméletben már ismertem a gépet, de amikor beindítottam a Harley eddigi legerősebb, 150 lovas modelljét, a kezdeti tegeződésről gyorsan magázódásra váltottunk. Merthogy a hangja tényleg döbbenetes! Igazi mély, dübörgő hangon szól, nagyjából olyan, mintha a KTM óriás V2-esét keresztezték volna egy sportos Ducati L2-essel. 

Miközben melegszik az 1250-es V2-es, amely gyakorlatilag semmilyen eddigi H-D erőforrással nem áll rokonságban, feltűnik, hogy itt is mennyire hangsúlyos dizájnelem a blokk és, hogy a fejidom élőben is megosztó. 

De karakteres az biztos, a Harley gondoskodott róla, hogy egyetlen vetélytárssal se lehessen összetéveszteni! Aztán ahogyan ráülök, az első benyomásom az, hogy mennyire kényelmes. Mintha már ültem volna rajta! Persze a Harleynak nem kellett feltalálnia a spanyolviaszt, a konkurensek is hasonlóak, de az egyértelmű, hogy a Pan America nem csak langalétáknak lehet ideális, 175 cm-es magasság körül már könnyen le tud talpalni a vezető. A színes, személyre szabható kijelző vezérléséhez azonban annyira telezsúfolták a bal oldali kormányvéget gombokkal, hogy pont az egyik legfontosabb kapcsoló, az irányjelző kezelése lett nehézkes.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.