Az XL250S-sel, vagyis a 70-es évek végén kezdődött az utcai használatra is alkalmas Honda terepmotorok korszaka, és egészen sokáig több japán márka komoly erőket mozgósított ebben a szegmensben. Manapság viszont ott tartunk, hogy a terepmotorok általában radikális célszerszámok, így az új CRF300L már kakukktojásnak számít a piacon. Ugyanis a CRF250L utódja egy olyan gép, amelynek fejlesztésekor az volt a cél, hogy városi motorként, vagyis közlekedési eszközként is beváljon, amikor pedig a tulaj úgy gondolja, jöhet egy kis kalandozás a terepen.
Az ismerkedésnél rögtön több meglepetés is ért, elsősorban az, hogy mennyire kompakt felépítésű a gép. Kisebb termetűek is le tudnak talpalni, ami azért nagy szó, mert mégiscsak egy elöl 21, hátul 19 colos bütykös gumikkal ellátott típusról van szó. Ugyanakkor az az érzésem, mintha nem vették volna figyelembe, hogy nem csak 50-60 kilós emberek ülnek majd a CRF-re, az én 90 kilogrammom alatt már túlságosan is összeült a motor hátulja, és természetesen az ülés kialakítása is a kisebb termetűeknek kedvez – nekem például a fékcső pont kitakarta a műszerfal egy részét.
De nemcsak a központi rugóstag, hanem az első villa is nagyon puha, ami ugyan azt eredményezi, hogy hihetetlenül jól viseli az úthibákat, de az irányíthatóság nem eléggé éles, egy bizonyos dőlésszög után hirtelen elkönnyül a motor eleje.
Persze a csúszókuplungért és a hátsó keréken kikapcsolható blokkolásgátlóért piros pont jár, és azt is meg kell hagyni, hogy a rövid áttételezésű, hatgangos váltó és a pörgős, 286 cm3-es egyhengeres jó párost alkot. Az első fokozat annyira rövid, hogy szinte csak megmozdítja a motort, utána viszont lámpától lámpáig egészen dinamikus a kis Honda, a 27 lóerő nem is annyira karcsú a 143 kg-os tömeghez. Persze a városhatáron kívüli motorozás egy másik történet, a 132 km/órás végsebesség miatt a kényelmes utazótempó nagyjából 90 km/óra. A konstruktőrök arra is gondoltak, hogy hosszú távon se legyen fárasztó a CRF300L vezetése, legalábbis a kiegyensúlyozó tengely hatásosan letompítja az egyhengeres felépítésből adódó pulzálást. Bár nem a kis CRF az a Honda, amelyről süt a minden apró részletre kiterjedő gondosság, vannak kifejezetten igényes technikai megoldások is.
Például a főtengelyt félbevágott, préselt siklócsapágyak ölelik körbe, és az is rendhagyó megoldásnak számít, hogy a csapágyak perselyei öntöttvasból készülnek.
Viszonylag szűk rétegnek szól a Honda szöcskéje, amelynek 1 949 000 Ft-os ára ugyan nem teszi diszkont vétellé, de az alacsony fenntartási költségek miatt józan választásnak tekinthető. Természetesen az sem mellékes, hogy az egyszerű felépítésből és a Hondák általános tartósságából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a CRF300L is a hosszú élettartamú, strapabíró motorkerékpárok táborát gyarapítja majd.
A teljes cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: Stefler Balázs
