A 70-es években az Opel látszólag lemaradt közvetlen vetélytársai mögött, a Volkswagen és a Ford ugyanis már akkoriban piacra dobta saját, elsőkerék-hajtású kisautóját. Bár a Corsára 1982-ig kellett várni, az Opelnek már évtizedes hagyománya volt a kisméretű és elérhető árú autók gyártásában. Az 1975-től kapható Polo és az 1976-ban bevezetett Fiesta mellett náluk a hasonló karakterű, igaz, hátsókerekes Kadett City várta a városi autóra vágyókat, eközben 1977-ben a rüsselsheimi központban elindult az S-Car fejlesztése - olvasható az Autó-Motor cikkében.
Mivel a tesztelés alatt álló Kadett D-vel és Ascona C-vel fronthajtásra váltottak, az új műszaki háttér megfelelő alap volt az eleinte Junior néven emlegetett kisautó számára,
melynek a Kadett 0,39-es és az Ascona 0,38-as értékénél kedvezőbb légellenállási együtthatót kellett produkálnia. Az Erhard Schnell vezette csapat a véglegesnek szánt karosszériát 1:15-ös méretarányban a stuttgarti műszaki egyetem szélcsatornájában finomította. Számításaikat a Pininfarina torinói központjában már életnagyságban ellenőrizték, végül a lépcsőshátú 0,38-as, a ferdehátú 0,36-os, a sportos SR pedig 0,35-ös értéket produkált.
Passzív biztonság terén sem maradhatott le a nagyobb testvérei mögött, a struktúra energiaelnyelő tulajdonságait számítógéppel programozták, Günter Zech és csapata sokáig szintén maketteken kísérletezett. Egy új, többtengelyes próbapad segített időt és pénzt spórolni a német mérnököknek. A tartóssági próba paramétereit a dudenhofeni tesztpályán mágneses lemezre rögzítették, majd a laboratóriumban hidropulzussal végzett vizsgálatokkal váltották ki. Ettől függetlenül a Corsát elvitték a világ különböző tájaira, hogy a nyúzópróbákat elvégezzék, többek között az északi sarkkörön és Arizonában is tesztelték, a fékeket a Grossglockneren, a futóművet a Nürburgringen finomhangolták.
Miközben zajlott a fejlesztés, gondoskodni kellett egy új üzem felhúzásáról is, az Opelnek ugyanis már nem volt szabad gyártókapacitása. A márka a spanyolországi Zaragozát választotta, amit nemcsak a kedvező bérköltségek, hanem a kiskategória 44 százalékos piaci részesedése is indokolt, szemben a németországi 12 százalékkal. A 8200 munkahelyet biztosító üzem 899 nap alatt épült fel, az első karosszéria 1982 februárjában készült el. A sorozatgyártás 1982 augusztusában indult, az újdonság hivatalos bemutatóját pedig a szeptemberi Párizsi Autószalonon tartották.
Az értékesítést Spanyolországban és Franciaországban kezdték meg, ettől függetlenül a német szaksajtótól már 1982-ben megkapta az Arany Kormánykerék díjat. Nem csak az újságírók, a vásárlók is gyorsan megkedvelték a Corsát, amely férfiak és nők figyelmét egyformán felkeltette modern formáival és hangsúlyos kerékjárati íveivel, de tágas utastere, jó vezethetősége, biztonságos karosszériája és alacsony fenntartási költségei is vonzóvá tették. 1984 novemberében már a félmilliomodik példányt adták át, ami Európában 10, Spanyolországban viszont 24 százalékos piaci részesedést jelentett!
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
Fotók forrása: AUTÓ-MOTOR
