A Peugeot 1965-ben vezette be vadonatúj J7-es furgoncsaládját. A modern ízlés szerint csupa szögletes idomból építkező, tágas és nagy teherbírású járműből nagyságrendekkel többet adtak el, mint elődmodelljéből, az akkor már formailag és műszakilag is túlhaladott D4-esből. Az utókor szemében azonban felcserélődtek a szerepek. A második világháborút követően bevezetett, kompakt áruszállítóra, a Peugeot D4-esre és vele gyakorlatilag azonos elődjére, a D3-asra ma a márka és a korabeli francia autóipar egyik legmarkánsabb képviselőjeként tekintünk; a típus innovatív technikai megoldásait általános elismerés övezi – olvasható az Autó-Motor cikkében.
A D3-as pályafutása bővelkedett az izgalmakban és fordulatokban, a történet megértéséhez azonban nem elég az ötvenes évekig visszamenni a múltba: a gyökerek egészen a XIX. század végéig nyúlnak vissza…
Az 1880-as években a kerékpár számított a személyes mobilitás legnagyobb vívmányának. Ekkor építette meg első velocipédjét Armand Peugeot, és ekkortájt kezdett kétkerekűek gyártásával foglalkozni egy honfitársa, az eredetileg vasútmérnöknek tanult Ernest Chenard. Röviddel ezután mindketten ráébredtek, hogy a kor pokoli új találmánya: az automobil jelentheti a jövőt nem csak vállalkozásuk, de talán az egész emberiség számára. Peugeot 1890-ben építette meg első benzinmotoros automobilját, Chenard pedig mindössze nyolc évvel később mutatta be motorizált triciklijét. 1900-ban Henri Walcker bányamérnökkel közösen megalapították a Chenard, Walcker et Compagnie vállalatot. A páros rendkívüli érzékkel fejlesztett olyan technológiai megoldásokat, amelyek gyorsan versenytársaik fölé emelték őket. 1910-ben az ekkor már Société Anonyme des Anciens Établissements Chenard et Walcker néven jegyzett részvénytársaság Franciaország kilencedik, majd 1925-re negyedik legnagyobb autógyártójává növekedett.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Autó-Motor)
