Minden művészettel foglalkozó embernek van szíve csücske, általában valami olyan, amelyben ő maga is meg nem értett művésznek érezheti magát, valami amelynek a csodálata jellemzően nem jelenik meg haszonként – olvasható a lakáskultúra cikkében. Az én szívem csücske az üveg, amely kis hazánkban az iparművészeti kereskedelemben már-már száműzött, valamiféle zabigyerek, amelynek értékesítése manapság szinte lehetetlen. Természetesen vannak válfajai, amelyek lakberendezési szempontból kedvesebbek a szíveknek, ám a sérülékeny alapanyag ezekben az esetekben is jelentősen megszűri az érdeklődők mennyiségét. Ilyen az üvegből készült lámpa, legyen az asztali, függő vagy álló. Nézzük Carlo Nason munkáit!
Egy tárgy, egy történet: Carlo Nason padlólámpa
Madarász Magdolna mesél a múlt század lakberendezésének világáról egy-egy példával illusztrálva.

A tűzben keletkezett, mégis hűvös hatású anyag szemet gyönyörködtető darabjai a 20. századi dizájn kiemelkedő részét képezik.
Az évszázados hagyományokkal rendelkező olasz üvegfúvó manufaktúrák a II. világháborút követően, nyitott, haladó szemléletüknek és a túlélés biztosításának érdekében szinte azonnal érzékennyé váltak az új irányvonal befogadására.
Ezen manufaktúrák közül az A.V. Mazzega kimondottan úttörő szerepet játszott. Ők vették szárnyaik alá a tehetséges, fiatal tervezőt, Carlo Nason-t, akivel közösen a 60-as évekre a modern, művészi kivitelű üveglámpák készítésében világhírre tettek szert.

A Velencében, 1935-ben született Carlo Nason egy nagy múltú üvegfúvó família leszármazottja, édesapja műhelyében ismerkedett meg az ősi mesterség fortélyaival. A család szinte együtt élt az üvegművességgel, a gyár (mi hutának mondjuk, olaszul vetrerie) házuk szomszédságában állt. A középiskola elvégzése után Carlo azonnal a családi műhelyben kezdett tevékenykedni. Letisztult vonalvezetésű alkotásai hamar sikert arattak, 1959-ben a New York-i Corning Múzeum gyűjteményébe választotta fekete kollekcióját.
Elképesztő, esetenként már-már földön túli fényhatást keltő alkotásai a modern iparművészet ikonikus remekműveivé váltak.
A ma is élő, magát tervezőnek és nem művésznek tekintő Carlo Nason sok egyéb művészi tevékenysége mellett 50 éven keresztül ontotta az üveget, a fénnyel összefűző fantáziadús kreációit. Szinte minden lámpájában megjelenik a fehéres, tejes színhatás, melyet olykor, a ma már tiltott savmaratással értek el.
Kicsit olyan számomra mint a cukrozott alma: nem elég a finom gyümölcs, még cukros is, nem elég, hogy üveg, még lámpa is. Egy korszak, egy tervező ámulatba ejtő formavilága, igazi üvegművészet, igazi Murano, igazi „made in Italy.”
A Carlo Nason keze által készült tárgyról képet is talál az eredeti cikkben a Lakáskultúra oldalán.
Korábbi cikkünkben a Forma Boutique tulajdonosa Szalay Pál festőművész egyik alkotását helyezte a figyelem középpontjába. Egy tárgy, egy történet: Szalay Pál festménye.













