Egy tárgy, egy történet: óra az egykori MOM-gyárból

Sok szép óra fordult már meg a kezeim között, s mindegyiknek volt valamilyen érdekes vonzereje. Némelyik a formája, némelyik a képességei miatt vált kivételessé számomra. Ez a stílusos, mechanikus szerkezetű darab közel 70 éve mutatja az időt töretlenül. Igazán elegáns, késő art deco forma, melynek gyönyörű, fényesre politúrozott diófa tokjában található négyszögletes, arab számos számlapján MOM márkajelzés látható.

A Magyar Optikai Művek és az általuk készített órák hazánk különlegességei közé tartoznak, tekintetbe véve, hogy történetüket igen sok, kifejezetten érdekes külföldi befolyás tarkítja.

Az alapítás első lépcsője 1876-ban, a Kolozsvári Egyetemen történt, ahol a Németországból áttelepült Süss Nándor műszerész létrehozta a Mechanikai Állomást, majd a magyar állam támogatásával 1884-ben Budapesten a Mechanikai Tanműhelyt – ekkor még kimondottan oktatási céllal.

A század végén, majd a századfordulón rendezett világkiállításokon is aranyérmet nyertek, utóbbin Eötvös Loránd precíziós ingájával. A később részvénytársasággá alakult üzem 1921-ben vásárolt lencsecsiszolási licensszel válik Precíziós Mechanikai és Optikai Intézetté, melyet 1930-ra fele részben már a Honvédelmi Minisztérium birtokolt.

A MOM közel 70 éves órája
Fotó: Madarász Magdolna/lakaskultura.hu

A történet legizgalmasabb része azonban az 1936-ban a Junghans-tól vásárolt óraszerkezet-szabadalmakkal indult. Ezek egyik kis felhúzható szerkezetét használtak fel ugyanis a légvédelmi gránátok késleltetéséhez, s ez hozott az 1939-ben Magyar Optikai Művek Rt. névre keresztelt vállalatnak ismét kivételes népszerűséget.

Ebből az apró szerkezetből a világháború kitörése nyomán több százezer darab készült, ellátva a német és a brit fegyvergyárakat egyaránt.

A gyártásában szerves részt vállaló Csörsz utcai F épületrész ennek vagy épp, hogy nem ennek köszönhette a bombatalálatok elkerülését – ezt máig kérdőjelek övezik.

A háború végével a nagy Szovjetunió birtokba vette a MOM-ot, majd ritka kivételként 1949 és 1952 között egy igazán hozzáértő szovjet vezető segítségével ismét felvirágoztatta azt. Ezután a vállalat visszakerült a magyar állam birtokába, s a jó kezdés után remek folytatással szállított évtizedeken keresztül a keleti blokkba ébresztő és asztali órákat, minden formában és kivitelben. Emellett a geodéziai műszerek, a fényképezőgépek és filmfelvevők gyártásában is jelentős szerepet vállalt, minden szegmensben kimagasló minőséget produkálva.

A teljes cikk ITT olvasható el.