40 évesen költözhetett be első igazi otthonába Ady Endre

1917-et írunk: Ady Endre és Boncza Berta, azaz Csinszka beköltöznek az ifjú feleség édesapjától örökölt, budapesti lakásába. A költő, aki addig hotelszobákban, szanatóriumokban vagy épp testvérénél szállásolta el magát fővárosi tartózkodása idején, 40 évesen talált otthonra a Veres Pálné utcai lakásban és lakott itt az 1919-ben bekövetkezett haláláig.

Szállodai szobák után saját otthon

Ady sosem szerette igazán Budapestet: levelezéseiben sokszor illette negatív jelzőkkel a magyar fővárost. Csinszka azonban vágyott Pestre és a saját otthonra. A házaspár a fiatalasszony családjának csucsai birtokáról költözött Budapestre, ahol eleinte hotelszobákban szálltak meg, ezt azonban Csinszka – érthető módon – költségesnek, feleslegesnek és kényelmetlennek találta. A Veres Pálné utcai lakás Boncza Miklós tulajdonában állt, halála után pedig lányára, Boncza Bertára maradt.

és Csinszka
Fotó: Gál Csaba / Petőfi Irodalmi Múzeum

„Nem nagy, de a miénk”

Az ötemeletes, zárt belső udvaros ház 1912-ben épült, a tervek alapján kimondottan a jómódú arisztokráciának: melegvíz-szolgáltatás működött benne, a lépcsőházat fűtötték, emellett pedig lift, a cselédek számára pedig melléklift és hátsó lépcső is helyet kapott benne. Akkori szemmel nézve kimondottan modernnek, mi több, luxusingatlannak számított, hiszen elektromos áram és fürdőszoba is tartozott a benne lévő lakásokhoz.

Az első emeleten található, háromszobás lakás érdekes módon a kor mércéjéhez viszonyítva nem számított kiemelkedően nagynak a maga 113 m²-es alapterületével. „Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a miénk” – nyilatkozik róla Csinszka is a levelezésében.

Csinszka, a lakberendező

A költő felesége lelkesen vetette bele magát a lakás berendezésébe, minderről pedig szintén részletesen beszámolt levelezésében: a Petőfi Irodalmi Múzeum Talán semmi, talán Minden című kiadványában többek között fény derül Csinszka lakberendezői és tervezői hajlamaira is. Mint külföldön tanult, sokat utazó, a művészetet kedvelő ifjú hölgy,

Csinszka haladó módon gondolkodott az otthona berendezéséről, ám sokat merített a svájci leányintézeti évei alatt olvasottakból, színházi élményeiből, a kort meghatározó lakberendezési irányzatokból, valamint a divatlapokból. Ady pedig gond nélkül adta át feleségének az irányítást.

Fotó: Gál Csaba / Petőfi Irodalmi Múzeum

Az előszobabútor Csinszka a saját elképzelései alapján készíttette el, a falakat – az akkori virágmintás tapétákkal bevont falak divatjával szembemenve – fehérre meszeltette az ablakokkal, ajtókkal együtt, ezzel is világosabbá, tágasabbá téve a tereket.Előttük még szebben érvényesülhettek a színpadias, sötétebb színekkel operáló biedermeier stílusú bútorok és a kiegészítők. A berendezési tárgyak egy része örökségből került a házaspár otthonába, másik része pedig inkább Csinszka által féltve őrzött darabok voltak, mint az asszony porcelángyűjteménye vagy a nagymamától kapott étkezőgarnitúra. A költő felesége előszeretettel vásárolt régiségboltokban antik bútorokat. A folyton úton lévő, előtte bőröndből élő Adynak sem hatalmas könyvtára, sem más gyűjteménye nem volt. A költő festő barátaitól kapott képek egy része például öccse, Ady Lajos lakásába kerültek, amelyekért Csinszka sokáig elszántan küzdött, hogy a saját otthonukba jussanak.

Apropó, képek: a barátok között nagy meghökkenést váltott ki, hogy Csinszka maga gondoskodott arról, hogy a családi képfalra Ady egykori nagy szerelme és múzsája, Léda képe is kikerüljön.

A teljes cikk ITT olvasható tovább.