Ha valaki mostanában a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba tévedt, nagyméretű, kék tablókra lehetett figyelmes, amik még a mai napon, október 10-ig lesznek láthatók a könyvtár előterében. Ha elcsípjük az utolsó napon, mielőtt tovább haladnánk az épület hatalmas könyvsorai közé, érdemes még elidőzni egy kicsit a plakátok előtt, amelyek egy csillogó tekintetű fiatal hölgy életútját tárják fel. Edith Bruck ma már 94 éves, de ugyanaz a fény csillog a szemében, mint a fiatalkori fotókon. Az írónő túlélt féltucat holokauszttábort (köztük Auschwitzet is), ami azonban nemcsak a borzalmak miatt bizonyult sorsdöntőnek, hanem mert a kamaszlány az embertelenségek közepette is megtalálta az emberség apró gesztusait, és ez egész életében útravalóul szolgált írói munkásságához.
Edith Bruck, az életben maradt Anna Frank
Magyarországra hazatérve, a felszabadulás után sok sorstársához hasonlóan Izraelbe emigrált, remélve, hogy gyökeret tud verni egy új hazában. Itt dolgozott pincérnőként, táncosnőként, fotómodellként, szabó- és szakácsnőként is, ám Izrael mégsem bizonyult az ígéret földjének, így végül 1954-ben Olaszországban telepedett le, és itt kezdte el komolyabban feldolgozni a megélt traumákat is. Ekkor ismerte meg negyedik férjét, Nelo Risi filmrendezőt, aki íróként és költőként is aktív volt – korábbi házasságai mind rövid életűnek bizonyultak, azonban máig harmadik férje nevét viseli. Újdonsült férje később filmet is forgatott egyik korai regényéből (Andremo in Cittá), vele 2015-ös haláláig éltek odaadó szeretetben, aminek utolsó évtizedét Risi betegeskedése sem tudta beárnyékolni
Edith Bruck elsősorban íróként és újságíróként dolgozott, de maga is írt és rendezett színdarabot, filmet, illetve tévésorozatot (1983-ban például Susan Sontaggal közösen dolgozott egy három részes minisorozaton: Per un viaggio in Italia, azaz Egy itáliai utazáshoz). Az írónő nemcsak irodalmi, hanem fontos műfordítói tevékenységet is végzett Olaszországban, az ottani közönség általa ismerhette meg József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós vagy éppen Illyés Gyula költészetét. Költőként az 1970-es években jelent meg először, miközben számos középiskolában, egyetemen tartott előadásokat személyes élményeiről és a holokausztról, a neki íródott levelekből 2023-ban külön gyűjtemény is megjelent (Cara Edith, ti scirvo…, azaz Cara Edith, te sírsz…).
Az írónő gyökereit nem feledve többször is hazalátogatott, 1982-ben B. Révész László A látogatás címmel portréfilmet is forgatott róla, Tiszakarádon emléktáblát avattak a tiszteletére.
A szintén Tiszakarádon született, dramaturgként és rendezőként is ismert Kőszegi Edit (Woyzeck) évek óta aktív levelezést, illetve telefonbeszélgetést folytat az írónővel, jelenleg pedig filmet forgat róla Tiszakarádtól Rómáig címmel.
