Ilyen lett Coco Chanel restaurált otthona

Gabrielle Chanel Párizsba költözvén a Rue Cambon 31-es szám alatt nyitotta meg divatházát, s habár manapság sok üzlete van a márkának világszerte, máig is ez az elegáns belvárosi épület a nevét viselő birodalom központja. Amelyre azonban ráfért már némi tatarozás! Nem is oly régen adták át a ráncfelvarráson átesett haute couture szalont és a híres, tükrös főlépcsőházat, s most a Mademoiselle egykori privát lakosztályára került a sor. Lássuk hát, milyen is lett! – olvasható a Lakáskultúra cikkében.

Jacques Grange enteriőrtervező kapta a nemes feladatot, hogy – főként Robert Doisneau 1953-as fotói alapján -rekonstruálja az 1971-es állapotot, mikor is elhunyt a tervezőnő. A többhónapnyi munka persze óvatos lépésekben zajlott, mivel 2013-ban a francia kulturális minisztérium műemléknek nyilvánította a lakást, amelynek egész különleges funkciója volt. Hálószoba ugyanis nem található benne, lévén a dizájner sosem aludt itt, estére mindig hazatért a közeli Vendome téren található Ritz luxusszállodában bérelt lakosztályába. Ezt a lakást arra használta ugyanis, hogy napközben „dolgozzon, olvasson, álmodozzon, pihenjen, ebédeljen és egy egészen közeli baráti kört szórakoztasson.” Na meg persze, hogy kiélhesse a dekorációs szenvedélyét, véleménye szerint ugyanis: „A lakberendezés a lélek természetes kivetülése.”

Ezt a lakást Coco Chanel arra használta, hogy napközben dolgozzon, olvasson, álmodozzon, pihenjen, ebédeljen és egy egészen közeli baráti kört szórakoztasson. Na meg persze, hogy kiélhesse a dekorációs szenvedélyét
Fotó: LAKÁSKULTÚRA/Chanel/François Halard

A lakás egészen pontosan úgy néz ki, mint valami kincstár: ókori csecsebecsék Egyiptomból, Hellászból vagy Kínából (ahova mindig is vágyott, azonban sosem jutott el), antik szobrok a reneszánsz Itáliából – megannyi könyv társaságában, amelyek talán jól kompenzálták, hogy az olthatatlan tudásszomjú Chanelnek nem volt lehetősége továbbtanulni. A szabászatban is újító tervezőt ezúttal sem kellett félteni: mindezeket 18. századi francia bútorokkal és kortárs darabokkal kombinálta, egy olyan eklektikus teret hozva létre, amelynek csodájára jártak a korszakban.

A barokk tükrök és kristálycsillár csillogása és ez az elsőre talán tömény tárgyhalmaz számára inspirálóan hatottak, itt születtek lényegben a parfümök, az ékszerek és karórák tervei – egyszerűen szükségét érezte ezen dolgok közelségének az alkotáshoz.

A második emeleti négyszobás, privát lakosztály egy előcsarnokot, egy szalont, egy dolgozószobát és egy étkezőt rejt, ezeket egy duplaszárnyú ajtó választja el az ikonikus, art déco főlépcsőháztól, ahol mindig gubbasztott, míg a manökenek bemutatták a legfrissebb kollekciót, s ahol minden reggel Chanel Nr. 5. parfümöt spricceltek szét a levegőbe, hogy a Kisasszonyt az általa szeretett, kasszasikernek bizonyuló illat várja, amikor megérkezik. Az előszobát az antik, lakkozott, intarziás kínai fali panelek uralják, amelyekből összesen 20 darabot sikerült gyűjtenie, ezek némelyikét maga restaurálta aranyfestékkel.

Szenvedélyesen szerette nézegetni őket, a Chanel-ház szimbóluma, a kamélia is innen eredeztethető. A fehér szatén fotel nem volt itt eredetileg, ezt csak 1988-ban vásárolta a Ház, mert fontos darab: a neves fotóművész, Horst P. Horst ebben elfeküdve fényképezte 1937-ben a Vogue magazinnak – a sorozat a leghíresebb ábrázolásai közé tartozik. A tükörpanelen lógó 18. századi sasos, porosz tükör is fontos darab, állítólag ez inspirálta a Nr. 5 parfüm üvegét, amely megmentette a divatházat a csődtől, hála a kedvező fogadtatásnak az amerikai piacon.