A sétálózuhanyzó általában nagyobb a hagyományos 80 × 80 vagy 90 × 90 cm-es szabványméreteknél. A gyártók kínálatában találhatunk 90 × 120, 100 × 140 cm-es és számos egyéb változatot – olvasható a Lakáskultúra cikkében.
Anyaga lehet akril, öntött márvány vagy zománcozott fémlemez. Épített zuhanyzónál ügyelni kell a 4%-os lejtésre, nehogy megálljon benne a víz.
Felmérés
Egy speciális zuhanyzó különleges kialakítást kíván, akár épített, akár kész tálca mellett döntünk.
Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a födém elég vastag-e a szifon besüllyesztéséhez, vagyis a fürdő padlószintjét folytathatjuk-e a zuhanyzóban.
Amennyiben nem megoldható a besüllyesztés (pl. panellakásokban), egy 10-15 cm-es dobogót épít a szakember, erre kerül a tálca vagy a burkolat. Tágas terekben még egy kis medencét is kialakíthatunk a zuhanyzónak, amely összetereli a vizet.
Kész tálca vagy épített?
Az első kérdés, hogy milyen tálcát szeretnénk, de az is lényeges, hol helyezkedik el a lefolyó, illetve épített tálcánál választhatunk hosszú vályúfolyókát vagy középlefolyót.
A folyókák drágábbak, de egyrészt egy hosszú csíkban nyelik el a vizet, másrészt a burkolható tetőnek köszönhetően tökéletesen belesimulnak a padlóba.
Az extra lapos bűzelzárók helyigénye mindössze 5 cm, így alig kell kivájni a födémből. Az adatok ismeretében kiszámított beépítési mélység függvényében méri fel a szakember, hogy milyen elképzelések valósíthatók meg egy lakásban. Alapfeltétel, hogy ne legyenek padlófűtéscsövek az aljzatbetonban, és kulcsfontosságú a megfelelő szigetelés.
A kialakítás előtt kenhető szigetelőfóliával és sarokerősítő szalagokkal bevonják a padlót és a falakat azon a területen, ahová a tusoló kerül.
A teljes cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)