Amikor Angelika tulajdonába került a 70-es években épült ház, még nem tudta, hogy mihez kezd majd vele – olvasható a Lakáskultúra cikkében.
Gondolt rá, hogy eladja vagy kiadja, de végül másként hozta az élet. A felújításban azonban kezdettől fogva biztos volt, ugyanis az ingatlan állapota miatt mindenképpen szükség volt a beavatkozásra.
– A munkálatok során lényegében csak a főfalakat tartottuk meg, illetve megmaradt a kert dús növényzetéből mindaz, amit sikerült megóvni – emlékszik vissza vendéglátónk. – Már kilencven százalékban elkészült a ház, amikor eldöntöttem, hogy én költözöm be.
Napfényes szobák, tágas terek
Angelika a kezdettől fogva úgy formálta a lakást, hogy saját magának is megfeleljen, így csak egy kicsit kellett változtatni az alaprajzon, miután pedig berendezték a tereket, tökéletes otthonra leltek kislányával, Karinával.
A felújítás engedélyköteles volt, a terveket egy építésziroda készítette, de én is részt vettem az alaprajz kialakításában. A fő élettérként funkcionáló földszint gyorsan összeállt, ahogy a nappali-étkező-konyha terét felrajzoltuk, és a három hálószoba is adta magát
– meséli.
A lakást bevilágítja a nap, a nappali hatalmas üvegajtóval kapcsolódik a teraszhoz és a kerthez, így kifejezetten világos minden helyiség.
Az eredeti koncepció szerint az alagsorban egy vendégszobát is kialakítottak volna, ám végül mégsem választották le a helyiségből. A funkció és a használat tekintetében a két szint határozottan eltér egymástól.
A mindennapokban többnyire a földszinten tartózkodunk, a lenti tágas tér pedig a nagyobb összejövetelek, vendégségek színhelye. Örülök, hogy nem vettünk el belőle egy szobányit
– magyarázza Angelika –,
hiszen sokkal gyakrabban használjuk a lenti közösségi teret, mint ahányszor vendégül látnának valakit éjszakára.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)
