A pályáját népiskolai tanítóként kezdő, majd újságíróként folytató Gárdonyi Géza 1888 őszétől három éven át Szegeden élt és dolgozott. Gyakran megfordult a hajdani Hungária Szálló kávéházában, ahol törzsasztaluknál találkoztak, cseréltek eszmét és fogadták be társaságukba az újonnan érkezett kollégákat az írók. „Szegeden jöttem rá, hogy a legnagyobb földi jó nem az elmélkedő filozófia, sem a vagyon, sem a holdvilágos szerelem, hanem egy-egy pénteki halpaprikás a Bálónál” – fogalmazott a Búcsú Szegedtől című tárcájában.