Csak ettük és esszük a lángost, a kolbászt, a hekket

Nem is olyan régen tele volt a sajtó azzal, hogy a Balatonnál horror áron lehet lángoshoz, hekkhez jutni. Aztán a cáfolat is megérkezett, és vele a bizonyosság, hogy ha ismeretlen street food­osnál eszünk, vásárlás előtt érdemes vetni egy pillantást az ártáblára.

Fotó: MTI

A meglepetések azonban akkor is elkerülnek minket, amikor hétköznap választunk egyszerű, de nagyszerű étket. Például a népszerű szekszárdi lángosozónál vagy egy olyan piaci pecsenyésnél, aki szombaton éppen harminc éve gyűri az ipart. Utóbbitól, azaz Kelemen Zoltántól megtudjuk, az üzletnek nem tesz jót a hőség, hiszen egyrészt kevesebben vágynak laktató fogásra, másrészt sokan valamelyik vízparton töltik szabadságukat. A karanténidőszak szintén jelentősen odavágott a forgalomnak, az üzlettulajdonos ősztől remél fellendülést.

Jó ideje nem változtak az árak Nagy Tibornénál sem. A kolbász és a hurka a legkurrensebb áruja, de sokan szeretik a csirkemájat, a hekkre pedig szombaton a legnagyobb a kereslet. Vevői között bőven vannak vidékiek, akik ügyintézés vagy orvosi vizsgálat után térnek be hozzá. A nyugdíjasok pedig nemegyszer az itt vásárolt kolbász vagy csirkecomb mellé otthon készítenek egy jó főzeléket.

Összegzésként elmondható, hogy a vendégek nagyon árérzékenyek Szekszárdon. Ez az oka annak, hogy hiába kell többet fizetni például a hús­ért vagy zöldségért, árat szinte egyikük sem emelt az elmúlt időszakban.

Fotó: MTI

A Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) munkatársai nem a díjszabással, inkább az ételek minőségét illetően fogalmaztak meg már a nyár elején ajánlásokat. Mint kiderült, érdemes az orrunk után menni, hiszen egy biztonságosan üzemelő lángossütő környékén nem érezhetünk égett, kaparó olajszagot. Ahol jó illat van, ott valószínűleg az étel is ízletes. Gíroszt csak ott vásároljunk, ahol a nyársat védik a portól, szennyeződéstől, ahol folyamatosan forgatják, az odaégésmentes, egyenletes átsütés érdekében. Kerüljük azokat a fagy­laltárusokat, akik az adagolókanalat – folyóvíz helyett – állott, piszkos vízben öblítik, majd törlőruhába ütögetve cseppmentesítik. Elvárás, hogy a tölcsért az eladó szalvétával fogja meg, és úgy adja át a vásárlóknak. Az is fontos, hogy a fagylaltpultot nem érheti közvetlen napfény.

És hogy az árakról konkrétan is essék szó, Szekszárdon tíz deka kolbászért vagy tarjáért ötszáz forintot kell fizetni, a hekk tíz dekájáért négyszázötven, a sima lángosért pedig háromszázötven forintot. A megyeszékhelyen található étkezdék árai nem elszálltak, és tulajdonosaik igyekeznek kiszolgálni a kispénzű vásárlókat is. Nemcsak a gyorsaság és egyszerűség miatt választják őket, hanem mert háziasan főznek, és mert jó ismerősök, akiknek mindig van egy-két jó szava a vendéghez. A járványveszély időszakában pedig az sem hátrány, hogy az ételt nem zárt térben kell elfogyasztani, hanem félig-meddig vagy teljesen a szabadban, ha pedig elvisszük magunkkal, otthon vagy a munkahelyen.

Fotó: MTI

Egy étterem teraszán elkölteni az ebédünket pedig maga a megvalósult álom. Pláne hétköznap. A szekszárdi Corso Grillnek pedig mindjárt két terasza is van, a választék pedig ezen a helyen igazán bőséges. A hagyományos levesek, főzelékek, magyaros fogások mellett kifejezetten barátságos áron könnyű, nyári és a reform táplálkozásba illeszthető ételeket is meg lehet kóstolni. Rendszeresen szerepel a kínálatban roston sült csirke vagy hal, párolt zöldség, rántott cukkini, karfiol, illetve gomba, valamilyen kevert saláta, de sokan szeretik a hideg gyümölcslevest, a rakott ételeket, a palacsintát és a sült hekket. A hely klasszikus önkiszolgáló étterem, ahol az utcai árusokhoz hasonlóan gyors a kiszolgálás, ráadásul a vevő a kívánt mennyiség szerint fizet.