– Postásként dolgozom a faluban, minden kutyát és macskát ismerek a körzetemben – mondja Klári. – Ha munka közben meglátok egy kóborló állatot, rögtön tudom, kihez tartozik. Ilyenkor vagy a gazdájának szólok, vagy a páromat hívom, hogy vigye biztos helyre, amíg visszakerül a tulajdonosához, nehogy elüsse valaki. Pár napja, amikor itt mentem el, akkor csak az egyik kutyát láttam, a pincsikeveréket. A másik kutya nem volt sehol, aztán láttam, az udvari kútnál meglebben valami, és a következő pillanatban rengeteg légy szállt fel. Az volt Kicsi, mert akkor még úgy hívták, a Tibi kutyája. Amikor közelebb mentem, szinte rosszul lettem a látványtól. Szerencsétlen eb csont és bőr volt, csak feküdt tehetetlenül.