Fények és színek – egy nemti üvegfestő története

Gere Erzsébet viszonylag későn – majd tíz évvel ezelőtt – festett először üveglapra, s már az alkotás első pillanatában érezte: rátalált önmagára. A 65 éves üvegfestő azóta húsznál is több kiállításon mutatta már meg munkáin keresztül azt a csodát, ahogyan a fények és a színek játéka életre kelti az üveget.

Gere Erzsébet 1955-ben született Nemtiben. Szülei fizikai munkások voltak, de mindent megtettek azért, hogy egyetlen gyermekük semmiben ne szenvedjen hiányt. Erzsébet már gyermekévei alatt megtanulta, s felnőttként máig azt vallja, hogy az egyik legnagyobb emberi erény a becsület és a tisztesség. Útravalóként vitte tovább magával azt is, hogy amit egyszer elsajátított, abban ne kövessen el hibát.

Lelkét festi az üveglapra. „Az üvegnek és alkotójának el kell fogadniuk egymást, ez a kulcsa az egész folyamatnak”
Fotó: NMH

– Kilenc évvel ezelőtt az üvegfestés igazi csodaként jött az életembe. Édesanyám halála után felújítottam a nemti családi házat, ahol sokáig egyedül éreztem magam. Rengeteget gondolkodtam, hogy mivel üssem el az időmet munka után, s egyszer csak a konyhaablakra pillantva belém hasított a felismerés: üvegre kell festenem… – emlékezett vissza Gere Erzsébet, aki évtizedeken át egészségügyi területen dolgozott. Ezt követően a kreatív boltban beszerezte a szükséges kellékeket az alkotáshoz, majd autodidakta módon elkezdett összebarátkozni az üveggel és a festékekkel.

– Az üvegnek és alkotójának el kell fogadniuk egymást, ez a kulcsa az egész folyamatnak. Amennyiben e kapcsolat hiányzik, akkor hiába minden próbálkozás. Nekem is többször le kellett mosnom az üveget, míg sikerült a kölcsönös befogadás – mondta az üvegfestő.

Az alkotó egy korábbi munkája
Fotó: Baglyasaljai Barátainak Köre

Erzsébet spirituális beállítottságú személyként égi segítségnek tartja, hogy rátalált az üvegben rejlő csodára és ezzel együtt valódi önmagára. – Az üvegfestés titka a kontúrfestékkel való bánásmódban rejlik, így mindenekelőtt ezt kellett tökéletesítenem. Addig gyakoroltam, míg azt nem mondtam: ezt már feltenném a falamra és kiadnám a kezemből is! Mint mindenben, a festészetemben is maximalista vagyok! – tette hozzá Gere Erzsébet.

Az üvegfestő büszkesége, hogy művészetén keresztül az emberek életét színesebbé és jobbá varázsolhatja. Ecsetvonásaival a békét, a boldogságot és a tiszteletet sugározza mások felé. – Az ókorban még csak katedrálisok és templomok üvegére festettek, de ma már számtalan mintát rá lehet tenni az üveglapra. Én mindig azt festem rá, amit a lelkemben érzek. Alkottam már virágokat, népi és vallási motívumokat, de elkészítettem több nógrádi település – köztük Salgótarján – címerét is – emelte ki Gere Erzsébet, hozzátéve:

– Az ablak a házak szeme, s amikor beömlik rajtuk a világosság, akkor egy élő csoda születik. A megfestett üveglapon ugyanis mindegyik fénysugár másképp rezeg, amely életre kelti a festményeket.

A teljes cikket ITT olvashatja el.