Holecz Istvánné élete összeforrt az énekléssel, faluja kultúrájának ápolásával. A nyugdíjaskorú Margit néni számára az éneklés nemcsak öröm, hanem szinte létszükséglet.
Holecz Istvánné az éneklést élteteti, az éneklés pedig őt
„Szeretném, ha a Jó Isten még engedné egy ideig, hogy a dalaimmal szerezzek örömet az embereknek” – mondja Holecz Istvánné.

– Olyan családban nőttem fel, ahol szerették és ápolták a népi kultúrát. A téli estéken összejöttek az asszonyok, tollfosztásra, egyéb munkára, s közben dalra fakadtak. Én is beálltam közéjük – idézte fel gyermekkorát Margit néni. Azt is elmondta, hogy amikor néprajzkutatók jártak Rimócon, mindig felkeresték a családjukat. Gyermekként sem jött zavarba, felállt a lócára, táncolt, énekelt nekik. Holecz Istvánné legalább olyan jó szervező is, mint amilyen szépen énekli a dalokat.

Fotó: Duna Palota
– Annak idején a termelőszövetkezetben dohányfűzés, csomagolás közben gyakran énekeltünk. Olyan szépen szólt a dalunk, hogy arra gondoltam, ezt mindenkinek hallani kell. Megalakítottuk az asszonykórust. Első fellépésünk 1970-ben volt, nagy sikert arattunk – emlékezett vissza. Szerepeltek a Röpülj páva! tévéműsorban, ahol Margit néni szólóénekesként bejutott a döntőbe, s különdíjat kapott.
Később elhatározta, hogy táncosokkal is kibővíti a népdalkört. Felkereste a háború előtt működő Gyöngyösbokréta együttes tagjait, akik közül többen csatlakoztak hozzájuk, így a nevüket is Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesületre változtatták, amelyben minden korosztály képviseltette magát. Holecz Istvánné 40 éven át vezette a csoportot, közben pedig egyre többször állt közönség elé szólóénekesként.

Fotó: NOOL
Nemcsak tolmácsolja, de gyűjti is a helyi dalokat. – Mindig boldogság tölt el, amikor énekelek, s a közönség jól érzi magát. Édesanyám halála előtt a betegágyánál azt mondta: „Édes lányom, ne gyászolj sokáig, énekelj, mert az a te világod. Fent az égben is büszke akarok lenni rád.” Szavai erőt és hitet adtak. Hetvenöt éves vagyok, de ma is szeretek énekelni.
Holecz Istvánnét a Palócföldi Népi Iparművészeti Egyesület beválasztotta a soraiba. Hrúz Dénessel és Szvorák Katalinnal közösen Palóc Karácsony címmel jelent meg nagylemezük. A faluja, de megyénk is büszke lehet arra, hogy 1999-ben megkapta a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától ének és tánc kategóriában a Népművészet Mestere címet. Átvehette az Arany Páva nívódíjat. A megyei Önkormányzat 2004-ben Nógrád Megyéért díjban részesítette. A sok elismerés között szerepel a Vass Lajos Nívódíj és a Szeder Fábián-díj is.
Szívesen segíti a fiatalokat. A faluban kirándulók is gyakran ellátogatnak hozzá és meghallgatják dalait. – Minden túlzás nélkül mondhatom, boldog ember vagyok, mert azt teszem, amit szeretek. Rimócon születtem 1945-ben, katolikus, földműves, szorgos, dolgos családba. A férjemmel hatéves korunk óta ismerjük egymást. Annak idején az iskolában sokat szerepeltünk együtt, neki is szép hangja van. Az életünket 1964-ben kötöttük össze, s azóta élünk boldog házasságban. Büszke rám, s azt mondogatja: „Margit, csodálatos a hangod, menj és énekelj!”
Margit néni tervei között szerepel, hogy szeretné kiadni Rimóc dalait CD-n. Bár idén a járványhelyzet miatt kevesebb helyen lépett fel, de így is sok helyen hallhatták tőle a szépen csengő palóc dalokat. A zene szeretete öröklődött a családban. Fia, Attila zenekarban játszik, unokája, Bocsó Péter pedig Fülöp Ferenc-díjas néptáncos.
– Szeretném, ha a Jó Isten még engedné egy ideig, hogy a dalaimmal szerezzek örömet az embereknek – mondta.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.














