Vas megyei elfeledett településnevek

Költői emlék őrzi az egy évszázada nem létező, jószerével feledésbe ment Vas megyei faluneveket.

null

A Börgölin, Permise, Talapatka, Kotormány, Háromház, Ludad lassan már egy évszázada nem létező, jószerével feledésbe ment Vas megyei falunevek. És már annak is hetven éve lesz, hogy Bárdos is utcanévvé „szelídült”, miután 1950-ben egyesítették azzal a Bozzaival, amelynek régi birtokosai között talán a leghíresebb a Borosta család volt.

Borosta István a spanyol örökösödési háborúban harcolva szerzett hadi érdemeiért 1722-ben kapott nemességet III. Károly királytól. Dédunokája, Borosta György volt a család utolsó sarja, aki 1901-ben kelt végrendeletében vagyonát a bozzai egyházközségre hagyta azzal a kívánsággal, hogy „abból alapítványt létesítsenek, amelynek jövedelmeiből templom lesz majd építendő”.

Bozzai, amelyhez Bárdos is hozzánőtt. A Fő utca Németh János lépteit is őrzi
Fotó: Szendi Péter

Az alapítvány vagyona az első világháború utáni gazdasági krízist követően 1930-ben 40 ezer pengőre szaporodva tette lehetővé az építkezés megkezdését. A Vas megyei Bozzaiban épülő templom mellett Bárdosra, nagyszüleihez igyekezve gyakran sétált el a kis Németh Jancsi, akit megihletett a táj szépsége, a völgyben meghúzódó Bozzai és a dombra települt Bárdos látványa.

„Azok az akácok kipusztultak, / csak én őrzöm zümmögő titkukat, / ahogy rég Bárdoson, a dombtetőn, / virágszirmokat szórtak lebegőn”

– írta egyik, emlékeket idéző versében. A kis faluban rögzült élmények azonban nem csak rímekben és versszakokban eredményeztek maradandót. Az intuíció oly erős volt, hogy az a költő névválasztására is hatott. Ennek köszönhető, hogy első verseskötetének, az 1926-ban megjelent Az öreg szilfa árnyékában című kis füzetnek címoldalára már a Bárdosi Németh János név került. A költő, bár 1943-tól Pécsett élt, lélekben mindig vasi maradt. Erről így vallott egyik esszéjében: „Bárdos nekem nemcsak a vakációs nyarak szabadságát adta, hanem a gyerekkor feledhetetlen emlékeit, amely költészetemnek ma is kísérőzenéje.” Nagyszülei sírjához hazajárva „a bárdosi kis temető ölén” fogant versekben, éppúgy, mint a régi barátokkal a bozzai Janzsó kocsmában találkozva, gyakran felidézte a múltat.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.