A legértékesebb az öt aranyforint a pénzérmék közül

Az az öt aranyforint a legértékesebb a nemrégiben Simontornyán megtalált érmék közül, amelyből kettő Hunyadi Mátyás (1458-1490), három Szapolyai János (1526-1540) nevéhez köthető. A negyven osztrák és német területről származó ezüstveret passaui és salzburgi batzen, illetve krajcár, mellette száz török akcse rejlett. A magyar királyi ezüstérme összesen majdnem ezerötszáz darabot tesz ki, ezek többségükben Hunyadi Mátyás, II. Ulászló (1490-1516), II. Lajos (1516-1526) és I. Ferdinánd (1526-1564) ezüstdénárjai. Néhány kisebb értékű hazai ezüst obolus is a lelet részét képezi. Az érmék társaságában egy borostyánból készült gyöngy is volt.

A Wosinsky Mór Megyei Múzeum igazgatója, Ódor János Gábor hétfőn azt nyilatkozta: az ezüst érmék restaurálása rendben zajlik, eddig mintegy harmaduk tisztult meg.

– A találókkal-bejelentőkkel egyeztetve jutottunk arra az álláspontra, hogy a pontos lelőkörülményeket és a bejelentők személyét egyelőre nem fedjük fel. Tesszük ezt azért, mert becsületes, jogkövető állampolgárként jutalomra jogosultak. Ehhez a már restaurált, meghatározott lelet listája és a Magyar Nemzeti Múzeum értékbecslése alapján lehet fordulni az Emberi Erőforrások Minisztériumához a hatályos jogszabály szerint. Ezt az utat végigjárjuk, és a jutalom átadásakor meg lehet majd tudni minden homályban maradt részletet.

A múzeumigazgató hozzátette: utoljára 1991-ben, Nagyszékelyről jutott be a megyei múzeumba dénárlelet, amely több mint háromezer darabot számlált. Ennek elrejtési ideje 1557 lehetett, és ez is tartalmazott török akcsékat. Egyébként megyénkből eddig mintegy ötven középkori pénzlelet ismert, legnagyobb darabszámú az ozorai várban talált első, amely több mint tizennégyezer darabos volt.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

A magyar szentek példáját követi – kitüntették Zahar Béla atyát

Idén harminc esztendeje, hogy pappá szentelték a salgótarjáni származású Zahar Béla plébánost. A három évtizedből huszonöt éven keresztül Bátonyterenyén és Pásztón teljesített lelkipásztori szolgálatot. Az élet azonban idén augusztusban Galgahévízre sodorta. Áldozatos, lelkiismeretes munkája azóta sem merült feledésbe, hiszen a napokban Pásztóért Emlékplakett díjjal tüntették ki.

– Mikor és miért döntött úgy, hogy plébános szeretne lenni?

– Sok ember már gyermekkorában tudja, mi akar majd lenni, ha nagy lesz. Nálam ez nem így történt, hosszú vívódás folyamata volt, 1985-ben dőlt el végleg, hogy lelkipásztor leszek. Az évek során egyre jobban erősödött az az érzés bennem, hogy pap akarok lenni. Ekkor jelentkeztem az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézetbe – nyilatkozta Zahar Béla plébános a helyi hírportálnak.

Tovább...