A magyar szentek példáját követi – kitüntették Zahar Béla atyát

Idén harminc esztendeje, hogy pappá szentelték a salgótarjáni származású Zahar Béla plébánost. A három évtizedből huszonöt éven keresztül Bátonyterenyén és Pásztón teljesített lelkipásztori szolgálatot. Az élet azonban idén augusztusban Galgahévízre sodorta. Áldozatos, lelkiismeretes munkája azóta sem merült feledésbe, hiszen a napokban Pásztóért Emlékplakett díjjal tüntették ki.

– Mikor és miért döntött úgy, hogy plébános szeretne lenni?

– Sok ember már gyermekkorában tudja, mi akar majd lenni, ha nagy lesz. Nálam ez nem így történt, hosszú vívódás folyamata volt, 1985-ben dőlt el végleg, hogy lelkipásztor leszek. Az évek során egyre jobban erősödött az az érzés bennem, hogy pap akarok lenni. Ekkor jelentkeztem az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézetbe – nyilatkozta Zahar Béla plébános a helyi hírportálnak.

– Vallásos család gyermekeként nevelkedett?

– A nagyszülők azok voltak, a szüleim ugyan jártak hittanra, de nem gyakorolták a hitüket. Maga az akkori környezet sem segítette a vallásosság elmélyítését. Egy alkalommal, éppen egy gyászmise kapcsán édesanyám megkérdezte, akarok-e elsőáldozó lenni. Erre én igent válaszoltam, ő pedig biztosította ezt számomra. Ezt követően aztán elsőáldozó, majd bérmálkozó lettem, és a salgótarjáni nagytemplomba jártam szentmisékre. Mindezek után pedig oltárszolgálatot is végeztem. Ezek is segítettek abban, hogy elgondolkodjak azon, lelkipásztor leszek.

„Előttem van a magyar szentek példája”
Fotó: NMH / Ladóczki Balázs

– Mikor szentelték pappá?

– 1990. június 16-án, az egri bazilikában ért engem ez a megtiszteltetés. Éppen úrnapja szombatja volt. Másnap a Salgótarjánhoz tartozó baglyasaljai templomban mutattam be újmisét, majd Vizsláson, és a megyei kórházban is megtettem ugyanezt. Azonban az ünnepélyes első szentmise – amelyre a meghívott vendégek is jöttek – az Keresztelő Szent János születésének ünnepén, június 24-én, vasárnap délután a salgótarjáni nagytemplomban volt.

– Idén harminc esztendeje annak, hogy a Jóisten szolgálatába állt. Ezen idő alatt milyen utat járt be?

– Először Napkorra helyezett az akkori egri érsek. Ott egy fél napot töltöttem, mert közben meggondolták, és Kiskörére tettek át. Napkoron tehát, csak megnéztem a helyet, és néhány órát ott töltöttem. Kiskörén és környékén egy évig munkálkodtam, aztán két esztendőn át Sátoraljaújhelyen teljesítettem szolgálatot.

– Mi történt utána?

– Átkerültem Pásztóra, ahol egy évet töltöttem. Azt követően pedig Vácott két esztendőn át igazgattam a Szent Kereszt ferences templomot. Rám bízták az egyházmegyéhez tartozó templomok, katolikus iskolák felújításának a vezénylését is, mivel az Ybl Miklós műszaki főiskolán üzemmérnökként végeztem, majd dolgoztam is abban a szakmában. Utána kerültem Nagybátonyba, ahol 19 évig teljesítettem szolgálatot, majd 5 esztendőt ismét Pásztón tölthettem. Idén augusztus 1-jén pedig Galgahévízre helyezett Marton Zsolt váci megyés püspök.

– Nehéz napokat élünk. Mit tudna tanácsolni a híveknek, az embereknek?

– A palócság, illetve Nógrád megye számára igen nagy ajándék és megtiszteltetés, hogy a Szűzanya nemzeti kegyhelye Mátraverebély-Szentkúton található. Benne reménykedhetünk, hiszen rengeteg imameghallgatás, bajtól, betegségtől való megszabadulás fűződik Máriához, illetve magához a nemzeti kegyhelyhez. Ezenkívül a magyar szentek példája is előttem van, és népszerűsítem is azokat, akiktől két évtized vagy éppen több évszázad választja el a mai embereket. Ők olyan példát adtak a magyarságnak a megmaradásra, a túlélésre, a megújulásra, a feladatokban való örömteli munkálkodásra, amit érdemes tovább folytatni, feleleveníteni. Nehéz időket élünk, de ha visszatalálunk a hithez, a családi életnek a szépségéhez, a szeretethez, akkor biztos, hogy ezt a megpróbáltatást is át tudjuk vészelni és győztesen kerülünk ki abból a küzdelemből, harcból, ami körülöttünk dúl – bátorított Zahar Béla atya.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

„Nem az elhunytaknak van szükségük a sírok ápolására”

A kérdést, hogy van-e élet a halál után, nem tudjuk megkerülni. Halottak napja az örök élet hitének, a halálon túlmutató élet megtapasztalásának napja is: a temetői fények és virágok pontosan az örök élet fényét, a halál felett győzedelmeskedő életet hirdetik – fejtette ki a lapunknak adott interjúban Székely János. A katolikus püspököt az elcsöndesedésről, az elmúlásról, a világszerte terjedőben lévő halloweeni szokásokról, valamint a mai kor emberének halálhoz való viszonyáról is kérdeztük.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.