Dankos Attila, orgonaművész már egyházzenei darabokat is ír

Johann Sebastian Bach, a lipcsei Tamás-templom karnagya jut eszembe a beszélgetéskor. A halhatatlan zeneszerző munkássága egy laikusnak is felemelő. Dankos Attilával beszélgetve szinte szemünk előtt lebeg, ahogy lázasan készült egy-egy passió bemutatására a lipcsei kórussal, vagy ahogy vasárnapról vasárnapra új kantátákat komponált. Persze az orgonaművész számára természetesen a legnagyobb példakép. Dankos Attila ettől függetlenül küldetésének érzi, hogy minél szélesebb körben megismertesse az orgonamuzsikát.

A tavaszi karantén idején a zalaegerszegi református templomból jelentkezett hetente online koncertekkel, hogy ne maradjanak zene nélkül az érdeklődők. Jelenleg az újpesti Erkel Gyula Zeneiskolában oktatja a gyerekeket, miközben a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán zeneelmélet-tanár szakon tanul.

– Fájó, hogy a koncertek megint szünetelnek – tájékoztat a telefon másik végén Attila. – Augusztusban Lélekemelő orgonapercek címmel indítottunk hangversenysorozatot Újpesten. Három alkalommal léptünk fel zenésztársaimmal. Örömmel tapasztaltuk, hogy a közönség szívesen jött, egy-egy estén több mint százan voltak. Ez most félbemaradt a járványhelyzet miatt, ebben az időszakban a zeneszerzés felé fordultam. Egyházi énekekhez, gregoriánokhoz rövid orgonaintonációkat írok, amit szeretnék később kiadni. Ez az idő jó az önképzésre. Van már egy orgonaművész-tanár egyetemi diplomám, emellé szeretnék egyetemi diplomát szerezni zeneelmélet-tanárként. Terveim között szerepel, hogy később akár gimnáziumban tanítsak zeneelméletet, orgonaismeretet.

– Ezek mellett folyamatos elfoglaltságot ad a kántori munka is…

– Igen, jelenleg az Újpesti Egek Királynéja-templomban teljesítek zenei szolgálatot. Igyekszem, hogy a hangszert széleskörűen használjam. Nem törvényszerű, hogy egy orgonaművész egyben kántor is legyen. Külföldön például előfordul, hogy a művészek csak improvizációt és egyházzenét tanulnak. Vannak olyan orgonisták, akik csak templomban zenélnek. Magyarországon jobban kapcsolódunk a templomhoz, mert nincsenek olyan nagy hangversenytermek, ahol az orgonamuzsikára fókuszálnak.

Az egerszegi orgonaművész a budapesti Deák téri evangélikus templom orgonájánál
Fotó: ZALAI HÍRLAP/MW

– Mi vezette az orgonához?

– Egy Nagyboldogasszony-napi ünnepen határoztam el, hogy orgonista leszek. Később Tóth György kántornál, karnagynál tanultam, majd a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumba jártam. Itt sajátítottam el az éneklés és a karvezetés alapjait. 2016-ban diplomáztam a debreceni egyetem orgona szakán. Ekkor egy évet Németországban tölthettem, a Detmoldi Egyetemen Thomas Nowak professzor és Arvid Gast volt a tanárom. Több mesterkurzuson vettem részt, s zenei sikereket értem el. Például a XI. Dohnányi Ernő Kamarazene Találkozón a debreceni egyetem régizene kamaracsoportjával Nívódíjat kaptam.

– Zalaegerszegen is több helyen tanított…

– Igen, 2017–2019 között a Pálóczi-zeneiskolában és a Mindszenty-gimnáziumban oktattam. Emellett a kertvárosi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve templom orgonistája voltam, sokszor hívnak is vissza. Rendszeresen kísértem a Canterina Kamarakórust, a Liszt-iskola öregdiák kórusának pedig a karnagya voltam. Azt vallom, hogy ne engedjünk a templomi zene színvonalából. Szülővárosomban ezért indítottam a Vasárnap esti muzsika sorozatot, ahol az orgonairodalom remekeit népszerűsítettem. Sokat jelentettek számomra az egerszegi évek. A fővárosi lét kicsit más, kicsit pezsgőbb. Úgy érzem, a helyemen vagyok, megvalósíthatom elképzeléseimet. Talán régimódinak tartanak, de az eredeti, mechanikus hangszert kedvelem. Közel áll hozzám a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem orgonája. Visszaadja azt a hangulatot, ami több száz éve elvarázsolta a híveket a templomban. Ezt a hangulatot szeretném felidézni a koncertjeimen is.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.