Lételeme a kreativitás a Mende Valér-díjas fiatal építésznek

„A kreativitás a munkában hozzátartozik a lelki egészségemhez” – árulta el Ordasi Ágnes építész-tervező. A kerekegyházi származású, manapság a kecskeméti Építészműhelynél dolgozó, a festészettel is komolyan foglalkozó mosolygós ifjú hölgynek ítélték oda elsőként a neves építész, dr. Farkas Gábor által alapított, fiatal tehetséges szakembereknek szóló Mende Valér-díjat. Az elismerés számára komoly visszaigazolás tehetségéről, és noha bevallottan kishitű, egy ilyen megerősítés után már joggal bizakodhat, hogy nagy lehetőségek várnak rá pályafutása során – olvasható a Bács-Kiskun megyei hírportál által készített interjúban.

– Az idén először átadott Mende Valér-díjra három fiatal építészt jelöltek. Tudta, hogy köztük van?

– Kollégáimmal olvastunk arról, hogy Farkas Gábor megalapította a díjat, és viccesen beszéltük is, milyen jó lenne, ha valaki gondolna ránk, hiszen a megcélzott korcsoportba tartozunk. Aztán főnököm, Vass-Eysen Ervin váratlanul kért tőlem egy önéletrajzot, ez kicsit gyanús volt… majd az ünnepség előtt két héttel felhívott Katkics Tamás, a kamara elnöke. Először úgy értettem, azért telefonál, hogy én is kaptam jelölést. Ám azzal köszönt el, hogy gratulál, csak két hétig még próbáljam meg titkolni, hogy rám esett a választás. Alapvetően kishitű vagyok, először nem is akartam elhinni. Nehezen tudtam megszólalni az örömtől, nagy boldogság töltött el!

ORDASI ÁGNES
Fotó: Bús Csaba/Petőfi Népe

– Családjában volt építész, aki ötletet adott a pályaválasztásához?

– Egyáltalán nem, szüleim kereskedelemmel foglalkoznak, apukám mezőgazdasággal is. Viszont varrónő nagymamám gyönyörűen rajzol, talán tőle örököltem a művészetek iránti vonzódásomat és hogy mindig alkottam valamit. Háromévesen Barbie-ruhákat varrtam, a kerekegyházi Móra Ferenc Általános Iskolában gitároztam, de jártam Ferenczné Csertő Ágnes rajztanárom képzőművészeti-szakkörére is. Kecskeméten az ÁFEOSZ-ban tanultam tovább, ekkoriban a festészetbe szerettem bele, Szappanos István tanár úr is felfigyelt rám, még az izsáki alkotótáborba is elhívott. Egy hét alatt rengeteget tanultam a felnőttektől, szüleimnek leesett az álluk, amikor hazaérve megmutattam a műveim.

– Akkor hogyhogy nem képzőművésznek tanult tovább?

– A felvételi előtt egy évvel találtam ki, hogy építőművész szakra adom be a jelentkezésemet a Soproni Egyetemre. Bármennyire is imádtam a festészetet, szerettem volna szerezni egy szakmát, és úgy éreztem, az ipar és a művészet ötvözése számomra az ideális. Rengeteget tanultam, órák után jártam Szappanos tanár úrhoz és Bruncsák Andráshoz a képzőművészeti szabadiskolába is, általában csak estére értem haza. De meglett az eredménye, sikerült bekerülnöm a soproni egyetem építőművész szakára. A diploma megszerzése óta az Építészműhelyben dolgozom, de Ervinnel már régebb óta ismerjük egymást, ugyanis segített a felvételire való felkészülésben és egyetem alatt is mindig fordulhattam hozzá tanácsért.

A teljes interjú IDE kattintva érhető el.