Lételeme a kreativitás a Mende Valér-díjas fiatal építésznek

„A kreatív munka hozzátartozik a lelki egészségemhez” – árulta el Ordasi Ágnes építész-tervező.

null

„A kreativitás a munkában hozzátartozik a lelki egészségemhez” – árulta el Ordasi Ágnes építész-tervező. A kerekegyházi származású, manapság a kecskeméti Építészműhelynél dolgozó, a festészettel is komolyan foglalkozó mosolygós ifjú hölgynek ítélték oda elsőként a neves építész, dr. Farkas Gábor által alapított, fiatal tehetséges szakembereknek szóló Mende Valér-díjat. Az elismerés számára komoly visszaigazolás tehetségéről, és noha bevallottan kishitű, egy ilyen megerősítés után már joggal bizakodhat, hogy nagy lehetőségek várnak rá pályafutása során – olvasható a Bács-Kiskun megyei hírportál által készített interjúban.

– Az idén először átadott Mende Valér-díjra három fiatal építészt jelöltek. Tudta, hogy köztük van?

– Kollégáimmal olvastunk arról, hogy Farkas Gábor megalapította a díjat, és viccesen beszéltük is, milyen jó lenne, ha valaki gondolna ránk, hiszen a megcélzott korcsoportba tartozunk. Aztán főnököm, Vass-Eysen Ervin váratlanul kért tőlem egy önéletrajzot, ez kicsit gyanús volt… majd az ünnepség előtt két héttel felhívott Katkics Tamás, a kamara elnöke. Először úgy értettem, azért telefonál, hogy én is kaptam jelölést. Ám azzal köszönt el, hogy gratulál, csak két hétig még próbáljam meg titkolni, hogy rám esett a választás. Alapvetően kishitű vagyok, először nem is akartam elhinni. Nehezen tudtam megszólalni az örömtől, nagy boldogság töltött el!

ORDASI ÁGNES
Fotó: Bús Csaba/Petőfi Népe

– Családjában volt építész, aki ötletet adott a pályaválasztásához?

– Egyáltalán nem, szüleim kereskedelemmel foglalkoznak, apukám mezőgazdasággal is. Viszont varrónő nagymamám gyönyörűen rajzol, talán tőle örököltem a művészetek iránti vonzódásomat és hogy mindig alkottam valamit. Háromévesen Barbie-ruhákat varrtam, a kerekegyházi Móra Ferenc Általános Iskolában gitároztam, de jártam Ferenczné Csertő Ágnes rajztanárom képzőművészeti-szakkörére is. Kecskeméten az ÁFEOSZ-ban tanultam tovább, ekkoriban a festészetbe szerettem bele, Szappanos István tanár úr is felfigyelt rám, még az izsáki alkotótáborba is elhívott. Egy hét alatt rengeteget tanultam a felnőttektől, szüleimnek leesett az álluk, amikor hazaérve megmutattam a műveim.

– Akkor hogyhogy nem képzőművésznek tanult tovább?

– A felvételi előtt egy évvel találtam ki, hogy építőművész szakra adom be a jelentkezésemet a Soproni Egyetemre. Bármennyire is imádtam a festészetet, szerettem volna szerezni egy szakmát, és úgy éreztem, az ipar és a művészet ötvözése számomra az ideális. Rengeteget tanultam, órák után jártam Szappanos tanár úrhoz és Bruncsák Andráshoz a képzőművészeti szabadiskolába is, általában csak estére értem haza. De meglett az eredménye, sikerült bekerülnöm a soproni egyetem építőművész szakára. A diploma megszerzése óta az Építészműhelyben dolgozom, de Ervinnel már régebb óta ismerjük egymást, ugyanis segített a felvételire való felkészülésben és egyetem alatt is mindig fordulhattam hozzá tanácsért.

A teljes interjú IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.