Mindig a fajok nyomában jár a csabai madarász

Amellett, hogy madarász, lelkes természetvédő, megfigyelő, aki maga rajzolja meséjéhez az illusztrációkat.

– Honnan a madarak iránti szeretete?

– Emlékszem, édesanyám 2. osztályos koromban megjegyezte: „fiam, te már minden madarat ismersz.” Persze még most sem ismerem az összeset, de való igaz, hogy egyfajta belső késztetést érzek, mindig vonzott a madarászat. Tinédzserkorom végén, húszas éveim elején el is határoztam, ez lesz a fő csapásirány. Első ismereteimet könyvekből és nálam idősebb megfigyelőktől szereztem, aztán később Debrecenbe kerültem, ahol lediplomáztam.

Vasas András állandó mozgásban van, amióta csak az eszét tudja, madarászkodik
Fotó: Imre György

– Mit csinál egy terepmadarász?

– A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Békés Megyei Helyi Csoportjának kötelékében megfigyeléseket végzek, például a gyakori fajok élőhelyének változásait követem nyomon. Jelenleg a járványhelyzet kevéssé engedi, de egyébként programokat szervezek: bemutatógyűrűzéseket, kirándulásokat, szakmai előadásokat tartok. Dolgozom a könyvem újabb kiadásán is, amelyet saját illusztrációim színesítenek. Országunk a szikes tavak világának legnyugatibb csücske, ennek az élőhelynek a madárvilágát és veszélyeztetettségét mutatom be egy gulipánfióka történetén keresztül a gyerekeknek.

– A madarak nyomában különleges helyekre is eljutott.

– Kíváncsiságom és első nagyobb utam a Duna-deltába vezetett. Hatalmas élmény volt látni, hogy az emberek milyen harmóniában élnek a természettel a hagyományos gazdálkodási formáknak köszönhetően. Valósággá vált, amit addig csak könyvekből ismertem: az itthon ritkaságszámba menő vörös ásóludat, gödényt, batlát tömegével láthattam.

– Vissza lehet fordítani a pusztítást?

– Nagyon radikális változtatásokra lenne szükség, az Egyenlítő környéki, eltűnt erdők helyére újra őshonos fákat kellene telepíteni. Az óceánokban, tengerekben jó lenne­ kijelölni olyan területeket, ahol egyáltalán nem lehet halászni. Húsba vágó az óceáni lazac példája: ha túlhalásszák, nem úszhat fel a folyókba ikrát rakni, ennek ­következtében a medvéknek és más egyéb fajoknak sincs mit ­ennie ősszel. A természetben is minden mindennel összefügg.

A madáretetés fő szabálya

Vasas András elárulta, hazánkban is sok madarat lehet megfigyelni télen. Ha kimozdulunk, a vizes élőhelyeken tőkés récét, a füveseken hósármányt, kenderikét, réti pityert láthatunk. Vannak állandó (házi veréb, széncinege) és vendég (fenyőrigó, fenyőpinty, süvöltő) madaraink, melyek parkokban, kertekben is feltűnnek. A szakember kiemelte: az etetés, itatás könnyebbség az állatoknak, ugyanakkor, ha elkezdjük, akkor semmiképpen sem szabad abbahagyni, számítanak a táplálékra.

A teljes cikket IDE KATTINTVA érheti el.