Mindig a fajok nyomában jár a csabai madarász

Vasas András állandó mozgásban van, amióta csak az eszét tudja, madarászkodik.

null

Amellett, hogy madarász, lelkes természetvédő, megfigyelő, aki maga rajzolja meséjéhez az illusztrációkat.

– Honnan a madarak iránti szeretete?

– Emlékszem, édesanyám 2. osztályos koromban megjegyezte: „fiam, te már minden madarat ismersz.” Persze még most sem ismerem az összeset, de való igaz, hogy egyfajta belső késztetést érzek, mindig vonzott a madarászat. Tinédzserkorom végén, húszas éveim elején el is határoztam, ez lesz a fő csapásirány. Első ismereteimet könyvekből és nálam idősebb megfigyelőktől szereztem, aztán később Debrecenbe kerültem, ahol lediplomáztam.

Vasas András állandó mozgásban van, amióta csak az eszét tudja, madarászkodik
Fotó: Imre György

– Mit csinál egy terepmadarász?

– A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Békés Megyei Helyi Csoportjának kötelékében megfigyeléseket végzek, például a gyakori fajok élőhelyének változásait követem nyomon. Jelenleg a járványhelyzet kevéssé engedi, de egyébként programokat szervezek: bemutatógyűrűzéseket, kirándulásokat, szakmai előadásokat tartok. Dolgozom a könyvem újabb kiadásán is, amelyet saját illusztrációim színesítenek. Országunk a szikes tavak világának legnyugatibb csücske, ennek az élőhelynek a madárvilágát és veszélyeztetettségét mutatom be egy gulipánfióka történetén keresztül a gyerekeknek.

– A madarak nyomában különleges helyekre is eljutott.

– Kíváncsiságom és első nagyobb utam a Duna-deltába vezetett. Hatalmas élmény volt látni, hogy az emberek milyen harmóniában élnek a természettel a hagyományos gazdálkodási formáknak köszönhetően. Valósággá vált, amit addig csak könyvekből ismertem: az itthon ritkaságszámba menő vörös ásóludat, gödényt, batlát tömegével láthattam.

– Vissza lehet fordítani a pusztítást?

– Nagyon radikális változtatásokra lenne szükség, az Egyenlítő környéki, eltűnt erdők helyére újra őshonos fákat kellene telepíteni. Az óceánokban, tengerekben jó lenne­ kijelölni olyan területeket, ahol egyáltalán nem lehet halászni. Húsba vágó az óceáni lazac példája: ha túlhalásszák, nem úszhat fel a folyókba ikrát rakni, ennek ­következtében a medvéknek és más egyéb fajoknak sincs mit ­ennie ősszel. A természetben is minden mindennel összefügg.

A madáretetés fő szabálya

Vasas András elárulta, hazánkban is sok madarat lehet megfigyelni télen. Ha kimozdulunk, a vizes élőhelyeken tőkés récét, a füveseken hósármányt, kenderikét, réti pityert láthatunk. Vannak állandó (házi veréb, széncinege) és vendég (fenyőrigó, fenyőpinty, süvöltő) madaraink, melyek parkokban, kertekben is feltűnnek. A szakember kiemelte: az etetés, itatás könnyebbség az állatoknak, ugyanakkor, ha elkezdjük, akkor semmiképpen sem szabad abbahagyni, számítanak a táplálékra.

A teljes cikket IDE KATTINTVA érheti el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.