Negyven éve a magyar madárvilág őrzője és tudósa

Dr. Kovács Gábor agrármérnök, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott természetvédelmi területfelügyelője csaknem négy évtizedig őrizte öt puszta csodálatos értékeit, miközben biciklivel, csónakkal vagy gyalog rótta a határt. Országosan elismert ornitológusként is számon tartják, a madárvilág tudósa. Dr. Kovács Gábor rendkívül egyedi, és hasznos tevékenységét előbb Pro Natura emlékplakettel, majd Pro Natura díjjal is elismerték. Eddig összesen 579 publikációja jelent meg különböző szaklapokban, ebből négy Németországban és Svájcban, egy Angliában, illetve megannyi egykori és jelenlegi magyar tudományos folyóiratban.

- Honnan ered a természetszeretete?

- Nagykerekiben, majd Bedőben nevelkedtem, ahol libákat őriztünk, kószáltunk a természetben, gombákat szedtünk. Gimnazistaként már megvettem Hermann Ottó A madarak hasznáról és káráról című könyvét, amit szívesen lapozgattam. Tizenhét éves koromban, 1969. február 21-én édesapámtól egy 6×30-as katonai távcsövet kaptam. Még a dátumát is megjegyeztem, mert akkora örömet jelentett számomra.

- A diákoknak az egyetem előtt muszáj volt 11 hónapra bevonulniuk katonának. Ott is tudott foglalkozni a hobbijával?

- Igyekeztem, ezért 33-szor kértem magam őrségbe, lehetőleg az ötös őrhelyre, mert onnan lehetett legjobban tanulmányozni a hódmezővásárhelyi szikes puszta madárvilágát. Honvédként minden filléremet félreraktam, még a téglagyárba is kijártam esti műszakban dolgozni. Mindezt annak érdekében, hogy leszerelés után megvehessek 2 670 forintért egy valódi, NDK-s, 10×50-es távcsövet, a korszak legjobbját.

- Az agráregyetem hallgatójaként, gondolom, végképp eljegyezte magát a madárvilág felfedezésével.

- Egyetemistaként eleinte Bihar és Nagykereki környékére jártam vissza, majd négy évig a Balmazújváros környéki szikes tavakhoz. Dr. Kovács Béla tanár úrnál TDK-ztam harmadik évfolyamos koromban, amikor javasolta, hogy át kell állni a nagy Hortobágyra. Kimentem egy hónapos gyakorlatra Hortobágy-Halastóra részletes listát készíteni az ottani madarakról. Negyedik után már két hónapot töltöttem ott megfigyelni és jegyze­telni, hol a szikeseken, hol a halastavaknál.

- A diplomadolgozata is témába illő volt?

- „A hortobágyi halastavak madárvilágának dinamikája” című tudományos diákköri dolgozatommal előbb megnyertem a házi TDK-t, majd egy év múlva, diplomásként az országosat is. Később ezt bővítettem tovább a doktori cím megszerzése érdekében 1978-ban, sikerrel. A diplomadolgozatom ellenben „Sándoros és a konyári sóstó madárvilágának faunisztikai és ökológiai vizsgálatáról” szólt. (Egyik csoporttársa mosolyogva emlékezett arra, amikor a kis társaság vizsgázni készült állattanból Edelényi Béla tanár úrnál. Jeles tanulóként remélték, hogy gyorsan túl lesznek rajta, mire Kovács Gáborra került a sor. Bement az előadóba. A többiek vártak, csak vártak, nem tudták elképzelni, hogy mi tart olyan sokáig, hiszen ennyi idő alatt máskor az egész csoport levizsgázott. Egyikük benyitott a terembe, ahol tanár és diák belefeledkezve fütyörészett, a madárhangokat utánozva – a szerk.).

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Napjainkban már csak vendég hazánkban a daru

Napjainkban csak vendég a daru hazánkban, a krúgató vándorsereg legnagyobb hazai gyülekezőhelyére, a Hortobágyra érkezése a madárvilág jelentős eseménye – olvasható a Szabad Föld élővilágról szóló cikkében.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.