A kezdetekről szólva Krisztián elmondta, barátja édesapja katona volt, pilóta. Őt is elvitték hétvégén a veszprémi repülőtérre, ahol hobbiból repültek. Annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, megtanul repülőt vezetni. Édesanyja egyedül nevelte őt, a családi költségvetésből nem jutott rá. Krisztián elkeseredés és az álmairól lemondás helyett diákmunkát keresett. Hatvan felszállás kellett ahhoz, hogy egyedül vegye célba az égboltot. Kérdésünkre, hogy mit érzett ekkor, határozottan mondta, boldogságot.