Októberben szívszorítóan búcsúzott a legénység a Budapest–Esztergom járatot minden bizonnyal utoljára teljesítű Bibic I.-től, hajós körökben gyakorlatilag tényként kezelik, hogy vége a menetrend szerint hazai szárnyashajózásnak – írta a Világgazdaság. Bár erről nincs hivatalos információ a Mahart Passnave honlapján, tény, hogy eljött a minden évben szokásos téli leállás ideje, minként az is, hogy vészesen megfogyatkozott a hordszárnyas hajók flottája: összesen kettő maradt, a Bibic IV. és a Bibic I., melyek a legkisebb osztályba (Polseje) tartozó járművek.

Harmadik fennmaradt példányukat, a Bibic III.-at idén nyáron elbontották az újpesti kikötőben, és a Hamster Blog beszámolója szerint ugyanekkor a közepes hajóosztály (Voszhod–2) utolsó példányával, a Vöcsök II-vel is végeztek a lángvágók. Megsemmisítették az egykor használtan egy magáncég által importált, menetrend szerint sosem járt, de 2700 lóerejével és 100 km/h végsebességével a Duna rekorderének tartott Qiuckslivert is. Nagyjából tíz éve pedig a Mahart legnagyobb sorozatába (Meteor-osztály) tartozó, kétmotoros Sólyom hajókat is leállították.

Várhatóan egyedi programokon, illetve bérlésnél tűnhet fel a jövőben a két megmaradt Bibic. De mi a selejtezés oka? A hordszárnyaikon a kisebb közegellenállás miatt 65-70 km/h sebességgel száguldó hajók a Szovjetunióban (majd tagállamaiban) készültek, ám a közelmúltra kiöregedtek, nehézkes volt az alkatrészellátásuk és sokat fogyasztottak. Első példányaik (Sirály I-II.) már 1962-ben megjelentek a Dunán, és Budapestről többek közt Mohácsra is Bécsbe is jártak, idővel azonban hosszú utakon nem voltak versenyképesek a szárazföldi közlekedési eszközökkel.

Mivel szolgálatuk hosszú évtizedei alatt a szárnyashajók a dunai élet különleges szimbólumai voltak (sokan csodálták a partról is, amikor 30 km/h tempó felett a vízből kiemelkedve siklanak), kézenfekvőnek tűnne néhány példányt megőrizni múzeumi célra, ám tudomásunk szerint ma csak a neszmélyi Hajóskanzenben a parton kiállított Vöcsök I.-et lehet körbejárni. Napjainkban Európában kizárólag néhány görög sziget között járnak menetrend szerint hasonló járművek, ugyanakkor néhány posztszovjet államban, köztük Oroszországban nem mondanak le róluk.




















