Ritka növényfajokat telepítettek a Csanádi-pusztákba

A szakemberek célja az, hogy a Körös–Maros Nemzeti Park által kiválasztott értékes löszgyepi növényfajokat (összesen 83-at) a füvészkertben felszaporítsák és visszatelepítsék a valaha fajgazdag élőhelyekre.

Az eddigi években összesen 72 faj 31 ezer 348 egyedét ültették ki, és 250 ezer darab magot vetettek el a Kígyósi-puszta, a Kardoskúti Fehértó és a Csanádi-puszták térségére.

Magokat válogattak

– A magtisztítást, a vetést és a növények üvegházban történő nevelését télen végeztük, míg a tűzdelés és a cserepezés tavasszal és nyáron történt. A legtöbb faj esetében kézi erővel tisztítottuk meg a magvakat a termés többi részétől, igyekeztünk az egészséges magvakat a kártevőkkel fertőzöttektől elkülöníteni. A megtisztított magvak papírzacskóba kerültek, amelyeket fajnévvel, gyűj­­tési hellyel, időponttal és a zacskóba került magok számával láttunk el. Az apróbb, kevés számú mag esetén a számolást nagyító alatt végeztük – mondta el lapunknak Németh Anikó igazgató.

A szaporítóládákba vetett magokból néhány hét alatt kifejlődnek az első palánták
Fotó: Szegedi Füvészkert

Naponta öntöztek

A tárolt magok vetését téglalap alakú, 30-szor 60 centiméteres alapterületű, 7 centiméter magas szaporítóládákban végezték. Földkeverék, mosott homok és füvészkerti komposzt került alulra, majd a kézzel szórt magok takarásaként változó vastagságú homokot és darált kókuszrost keveréket borítottak.

A fénykamrában tartott vetés öntözése napi rendszerességgel történt, mértéke a vetőközegek mindenkori állapotának megfelelően változott.

A teljes, eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Sasszámlálás lesz Jász-Nagykun-Szolnok megyében is

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve péntektől vasárnapig szervezi meg az Országos Sasszinkront, a Magyarországon telelő ragadozómadarak éves számlálását – köztük a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található Hortobágyi Nemzeti Parkban és a Körös–Maros Nemzeti Parkban is.

Magyarország területén a sasfajok szempontjából számos kiemelten fontos telelőhely van, amelyeken legnagyobb számban rétisasok figyelhetők meg, mivel a nem vonuló hazai fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak.

A második leggyakoribb sasfaj Magyarországon a parlagi sas, amelynek állandó hazai költőállományához a Kárpát-medence országaiból származó egyedek csatlakoznak télre. Ritkaságnak számít ugyan, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is – olvasható a közleményben.

A felmérésen a sasok mellett valamennyi nappali ragadozómadárfaj és a túzok egyedeit is számba veszik a szakemberek.

Az MME a partnereivel 2004-ben indította el a legfontosabb, részben már évtizedek óta ismert sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő, úgynevezett szinkronfelmérését.

A teljes cikk ITT olvasható el.