A József Attila Könyvtár internetes oldalán így írnak a hajdani pentelei révről, amely bőven a város születése előtt létezett már. „Pentelénél a révet jóval a falutól délre lehetett csak felépíteni. A faluból 20 ölnyi széles út vezetett a révhez, amely egykor a mai Aranyvölgyi út nyomvonalát követte, kis kitérővel fordult a posta felé, innen átmetszette a Vasmű úti épületek mögötti parksávot, követte az Eszperantó út nyomát, a Siklói út mélyútján áttörte a szakadó partot, mígnem kétszeri kanyar után érkezett a révház területére. A révházhoz vezető utat a régi térképek tanúsága szerint Duna-vetsei útnak is nevezték. A révház maga hosszú, nádtetős épület a víz partjától mindössze 40 méter távolságra. Mögötte három melléképület az állatok, felszerelések számára. Sokszor szolgált társadalmi események helyszíneként a révház. Itt tartották 1896-ban a millenniumi ünnepeket. A háború után magára maradt az épület. A városépítés kezdete után a 26. sz. ÁÉV birtokaként dőltek össze az épületek. Egy komp négy, kétlovas szekeret tudott befogadni rakománnyal, hajtóikkal. Felfértek még az alkalmi utasok közül is jó néhányan.”
Egy tiltott szerelem története az ötvenes évek kommunista diktatúrájában
