A József Attila Könyvtár internetes oldalán így írnak a hajdani pentelei révről, amely bőven a város születése előtt létezett már. „Pentelénél a révet jóval a falutól délre lehetett csak felépíteni. A faluból 20 ölnyi széles út vezetett a révhez, amely egykor a mai Aranyvölgyi út nyomvonalát követte, kis kitérővel fordult a posta felé, innen átmetszette a Vasmű úti épületek mögötti parksávot, követte az Eszperantó út nyomát, a Siklói út mélyútján áttörte a szakadó partot, mígnem kétszeri kanyar után érkezett a révház területére. A révházhoz vezető utat a régi térképek tanúsága szerint Duna-vetsei útnak is nevezték. A révház maga hosszú, nádtetős épület a víz partjától mindössze 40 méter távolságra. Mögötte három melléképület az állatok, felszerelések számára. Sokszor szolgált társadalmi események helyszíneként a révház. Itt tartották 1896-ban a millenniumi ünnepeket. A háború után magára maradt az épület. A városépítés kezdete után a 26. sz. ÁÉV birtokaként dőltek össze az épületek. Egy komp négy, kétlovas szekeret tudott befogadni rakománnyal, hajtóikkal. Felfértek még az alkalmi utasok közül is jó néhányan.”