A József Attila Könyvtár internetes oldalán így írnak a hajdani pentelei révről, amely bőven a város születése előtt létezett már. „Pentelénél a révet jóval a falutól délre lehetett csak felépíteni. A faluból 20 ölnyi széles út vezetett a révhez, amely egykor a mai Aranyvölgyi út nyomvonalát követte, kis kitérővel fordult a posta felé, innen átmetszette a Vasmű úti épületek mögötti parksávot, követte az Eszperantó út nyomát, a Siklói út mélyútján áttörte a szakadó partot, mígnem kétszeri kanyar után érkezett a révház területére. A révházhoz vezető utat a régi térképek tanúsága szerint Duna-vetsei útnak is nevezték. A révház maga hosszú, nádtetős épület a víz partjától mindössze 40 méter távolságra. Mögötte három melléképület az állatok, felszerelések számára. Sokszor szolgált társadalmi események helyszíneként a révház. Itt tartották 1896-ban a millenniumi ünnepeket. A háború után magára maradt az épület. A városépítés kezdete után a 26. sz. ÁÉV birtokaként dőltek össze az épületek. Egy komp négy, kétlovas szekeret tudott befogadni rakománnyal, hajtóikkal. Felfértek még az alkalmi utasok közül is jó néhányan.”
Komp is járt valaha Dunaújvárosban
A Volt egyszer egy… munkacímű minisorozatunkban ezúttal nem egy mára bezárt gyár vagy üzem történetét tekintjük át röviden, mint az eddigiekben, hanem a dunaújvárosi kompközlekedésre emlékezünk – írja a dunaújvárosi hírportál, a duol.hu.

1959 nyarán a Alig akadhatott akkoriban városlakó, aki legalább egyszer ne utazott volna a komppal Fotó: archívaz olvasók kérésére annak járt utána, hogy a radari révállomást miért helyezték át a Szalki-szigeti hajóállomáshoz. Mint írták, a radari révátkelést az Országos Révkapitányság határozata értelmében szüntették meg, azért, mert az veszélyesnek bizonyult – túlterheltség, jármű és motorbicikli szállítása is az okok között szerepelt, illetve hogy a túloldalon nem volt alkalmas hely a biztonságos kikötésre.
Az említett újság 1960 decemberében már ezt írta: „A Víz- és Csatornaművek a napokban új kishajót szerzett be a dunai átkelés kulturáltabb lebonyolítására. A 40 személyes „Kohász” kishajó a Szalki-sziget és Szalkszentmárton között teljesít szolgálatot.”
Egy évvel később már arról szóltak a hírek, hogy 1,7 millió forintból négy kilométer hosszú révút épül Szalkszentmártontól a dunai révkikötőig. És ekkor már arról is szó volt, hogy az út elkészültével új kompjáratot indítanak, amely már gépjárművek szállítását is biztosítja a személyszállításon túl.
1969 szeptemberében arról cikkezett a Dunaújvárosi Hírlap, hogy a „Pentele” nevű modern komphajó áll szolgálatba a városban. 1973. június elején egy rövid hír jelent meg a helyi újságban, amely arról szólt, hogy a napi 16 menetrend szerinti járat mellé még 23 mentesítőt kellett indítani a Dunán, akkora volt az utasforgalom. 1976 januárjában arról szóltak a hírek, hogy miközben a szállított személyek száma alig változik, a komppal átkelő gépkocsik száma háromszorosára, a motorkerékpároké csaknem hatszorosára nőtt. Még ebben az évben korszerűsítették a komp felüljáróját a kikötőben.
A teljes, eredeti cikk IDE kattintva érhető el.















