Ha csak a hetési viseletre, hímzésre, hagyományokra, tájszólásra gondolunk, egyértelmű, hogy ennek a hányattatott sorsú, alig 1500-as népességű történelmi régiónak a tényleges méreténél sokkal nagyobb a kulturális kisugárzása. Hogy ez hogyan lehetséges, arra talán választ ad a mélyreható, vaskos monográfia, amely alapossága mellett is olvasmányos, ahogy Soós Mihály fogalmaz, olvasóbarát. Rengeteg archív és jelenkori kép és térkép gazdagítja, a történelem pedig személyes találkozások, interjúk során bontakozik ki. Nagy hiba lett volna ezeket az emberi vonatkozásokat kihagyni – véli a szerző, hiszen egy táj képe az ott élők szokásain, életén, tevékenységein, kultúráján keresztül rajzolódhat ki igazán. Akik hetési gyökerekkel rendelkeznek, a sorok között megtalálják felmenőiket.