Lábon lőtte magát az unió

A Századvég Alapítvány kutatásából kiderül, hogy már bő egy évvel a háború kitörését követően is európai polgárok többsége szerint Amerika és Kína nyer, Ukrajna, Oroszország és az EU pedig veszít a büntetőintézkedéseken. A válaszadók csaknem háromszor akkora aránya gondolta azt, hogy a szankciók elsősorban az Európai Uniónak ártanak, mint ahányan Oroszországot tartják az elsődleges vesztesnek.

Az uniós szankciók árát nem Oroszország fizeti meg, hanem a tagországok Fotó: MAREK ANTONI IWANCZUK Forrás: NurPhoto

• A 2023 júniusában készült tanulmány szerint bár számos uniós tagállam gyors szakpolitikai beavatkozásai 2022-ben 16 százalékkal mérsékelték a geopolitikai kockázatokat, ez súlyos energiaár-emelkedéssel járt egész Európában: az energia-megfizethetőségi kockázatok 37 százalékkal nőttek egyetlen év alatt. 

Az energiaszegénység a kontinensen gyakorlatilag megduplázódott, mintegy 70 millió embert érintve – vagyis többet, mint valaha a háború előtti időszakban. 2014 óta a geopolitikai kitettség az EU-ban összességében 34 százalékkal, Németországban pedig 50 százalékkal emelkedett a túlzott orosz gázfüggőség és a korlátozott energiaforrás-diverzifikáció miatt.

 Az európai kormányok több mint 800 milliárd eurót fordítottak a lakosság és a vállalatok támogatására, ennek ellenére számos energiaintenzív iparág – köztük a petrolkémiai, az üvegipar és a fémipar – elveszítette versenyképességét a globális piacon.

• Mindezek az adatok arra mutatnak rá, hogy a szankciók nem érték el stratégiai céljukat, ugyanakkor az európai gazdaságban rendszerszintű versenyképességi és inflációs válságot idéztek elő.

Jogi szempontok

• Az ENSZ alapokmányának 41. cikke szerint a Biztonsági Tanács határozza meg, hogy milyen, fegyveres erők felhasználásával nem járó rendszabályokat kíván foganatosítani, hogy határozatainak érvényt szerezzen és felhívhatja az ENSZ tagjait arra, hogy ilyen rendszabályokat alkalmazzanak. Ilyeneknek tekintendők a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai, távírói, rádió- és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése, valamint a diplomáciai kapcsolatok megszakítása.

• Az EUSZ 29. cikke alapján a tanács határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák, hogy az unió hogyan viszonyul egy adott földrajzi vagy tematikus természetű kérdéshez. Ezután az EUMSZ 215. cikke szerint a tanács már minősített többséggel intézkedést fogad el.

• 2024 áprilisában az Európai Parlament és a tanács elfogadta a (EU) 2024/1226 irányelvet, amely minimális szabályokat ír elő az EU-szankciók megsértésének és kijátszásának kriminalizálására. Az irányelv előírja a tagállamoknak, hogy bűncselekménynek minősítsék az olyan magatartásokat, mint a befagyasztott pénzeszközök rendelkezésre bocsátása, az embargók és utazási tilalmak megsértése, a szankciók alá eső személyek tulajdonosi struktúrájának eltitkolása, illetve a kereskedelmi korlátozások kijátszása. 

Az irányelv pénzügyi küszöböt határoz meg: a tagállamoknak nem kell bűncselekményt megállapítaniuk, ha a tiltott ügylet értéke nem haladja meg a tízezer eurót. Két mentességet is biztosít: az ügyvédek számára fenntartja a szakmai titoktartási kötelezettséget (amennyiben nem vesznek részt szándékosan a kijátszásban), és kivételt tesz a humanitárius segítségnyújtással.2025. július 24-én az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított 18 tagállam (köztük Magyarország) ellen, mert nem ültették át határidőre az irányelvet.

• Fontos kiemelni, hogy az EU-s szankciók nem ENSZ Biztonsági Tanácsi határozaton alapulnak, hanem úgynevezett autonóm korlátozó intézkedések, amelyek jogalapját kizárólag az uniós jog (EUSZ 29. cikk és EUMSZ 215. cikk) biztosítja. Ez nemzetközi jogi szempontból vitatott, mivel az ENSZ-alapokmány 41. cikke szerint kollektív szankciókhoz elvileg Biztonsági Tanácsi felhatalmazás szükséges.

• Végső soron elmondható, hogy a szankciós politika inkább demonstratív, mint hatékony eszköznek bizonyult. Európa gazdasági terhei növekedtek, míg Oroszország gazdasági alkalmazkodása révén új egyensúlyt talált.

Richard Wolff amerikai közgazdász professzor egy televíziós műsornak nyilatkozva szintén úgy értékelte, hogy kudarcot vallottak a Nyugat oroszellenes szankciói. Úgy fogalmazott: 

A gőg, az ideológia, a stratégiai fókusz hiánya és a vágyálmok vezettek ahhoz, hogy nem értékelték az orosz gazdaság erejét és a BRICS-országok felemelkedésével a gazdasági kapcsolatok diverzifikálásának képességét.

Ahogyan arról lapunkban beszámoltunk, nemrég Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is hasonlóan értékelte az uniós szankciós politikát. Mint fogalmazott, nem értek célt az eddigi Oroszország elleni szankciók, fogynak a szankcionálható területek, ám az unió már a tizenkilencedik csomag kidolgozására készül. Különösen érdekes újabb szigorításokról, szankciókról beszélni a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint akkor, amikor az Egyesült Államok vezetése az együttműködés lehetőségét keresi Oroszországgal.

Borítókép: Az uniós szankciók árát nem Oroszország fizeti meg, hanem a tagországok (Fotó: AFP)