Ilyen az élet Hajdú-Bihar megye legkisebb településén, Vekerden

Az ország legkisebb lélekszámú települése címért nem szállhat versenybe, ebben a rangsorban ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint két Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település, Tornabarakony és Debréte 10-10 lakossal áll az élen. Sőt a maga 112 lakosával még az első százba sem kerülhet be, Hajdú-Bihar megyében viszont ezzel a népességszámmal a pici zsákfalu jelenleg az első hely birtokosa. Nem mindig volt ilyen helyzetben a település, az utóbbi évtizedekben azonban folyamatosan csökken a lakosságszáma, egyre több az idős ember a faluban, miközben fiatalok már alig vannak. A Hajdú-Bihar megyei hírportál, a haon.hu megnézte, milyen most az élet a megye déli részén fekvő Vekerden.

A település igazi fénykora az 1950-es évekre tehető, akkor több mint 500 lakosa volt Vekerdnek, de még a 2000-es évek elején is nagyjából 260-an éltek itt.

A vekerdi lakosságszám-csökkenés persze nem egyedi eset, pontosan tükrözi az országos tendenciát: a falvak elöregednek, alig-alig születnek gyerekek, és a fiatalok többsége is hamar odébbáll, mert valahogy boldogulni kell.

Ahogyan a legtöbb településen, Vekerden is az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató. Ez itt összesen három főállású alkalmazottat jelent: a polgármesteren kívül van még egy falugondnok és egy adminisztrátor, aki egyben a kulturális ügyekkel is foglalkozik. Jó néhányan Berettyóújfaluba járnak át dolgozni, jellemzően valamelyik nagyobb kereskedelmi egységben vállaltak munkát. A többieknek a közmunka marad, összesen 19 főnek jelent ez a foglalkoztatási forma valamicske bevételt. – Van húsgalamb tenyészetünk, méhészetünk, asztalosműhelyünk, biokertészetünk, és persze a fűnyírást, az árkok takarítását is a közmunkások végzik – sorolta Juhász István, majd hozzátette: ahhoz azonban, hogy ilyen sokrétű programot tudjanak megvalósítani, nem elég a helyiek bevonása, a vekerdieken kívül a szomszédos Zsákáról is foglalkoztatnak hat embert, akik naponta járnak át hozzájuk.

Se iskola, se kocsma

Aki nem közmunkás, és máshol sincs állása, az vagy elmegy gyorsan előnyugdíjba, vagy napszámosnak áll például egy kőműves mellé, esetleg alkalmai munkákból próbál valami jövedelemhez jutni. Más lehetőség nincs, az iskolát és az óvodát ugyanis már régen bezárták a faluban, ami nem is csoda, hiszen Vekerden jelenleg egy általános iskoláskorú gyermek van, ő a közeli Furtán tanul, óvodások pedig egyáltalán nincsenek. A posta is megszűnt már jó ideje, van helyette mobilposta, vásárolni az egyetlen boltban vagy a faluba hetente háromszor érkező mozgóárustól lehet. És ami a népesség összetételéről szintén sokat elárul, hogy idestova már vagy tíz éve bezárt a kocsma is. Nem éri meg nyitva tartani…

Se iskola, se kocsma
Fotó: BDR-archív/ haon.hu

Brumár József már a 83. évét tapossa, és büszke arra, hogy Vekerden nőtt fel. Hárman voltak testvérek, de egyedül ő maradta a faluban. Ahogy mondja, hármójuk közül ő volt a legrosszabb tanuló, két testvére szakmát, diplomát szerzett, őt viszont az állatok, a gazdálkodás érdekelte. – Vekerd valamikor egy nagyon elismert román falu volt. A nagyapám még románul beszélt velünk, de persze tudott magyarul is. A helyi román ortodox egyházban évtizedeken át, sőt még most is én kezelem a pénzügyeket. Ha valaki például emlékharangozást rendel, nálam fizeti be az árát. Két papot is kiszolgáltam már – idézte fel a múltat Józsi bácsi.

Vekerd, mint a világ közepe

A 38 éves Erben Krisztián az IT-szektorban dolgozik, több nyelven beszél, és ezer szállal kötődik Vekerdhez. A faluban élnek a nagyszülei és az édesanyja is. Munkáját alaphelyzetben is home office-ban végzi, a koronavírus-járvány kezdete óta pedig talán, ha kétszer volt Debrecenben, ahol a cég központja van. Arra a kérdésre, hogy mit keres egy eldugott faluban, ahol egy fiatalnak azért nem sok lehetősége van a szórakozásra, Krisztián határozott választ adott. „Visszahúzott a szívem Vekerdre. Dolgoztam korábban Ausztriában, a Dunántúlon, és körbejártam fél Európát, de sehol se olyan jó, mint itthon. Ha kirándulni megyek, akkor is előnyben részesítem az olyan helyeket, épületeket, ahol egy kicsit megállt az idő. A nagyvárosi nyüzsgés egyáltalán nem hiányzik, és végül is teljesen mindegy, hogy Debrecen belvárosából vagy egy kis falusi házból dolgozok, hiszen sokszor a világ másik pontján élő ügyféllel, vállalkozás képvislelőjével kell beszélnem. Elég stresszes meló ez, pont jó, hogy itt, ha kijövök öt percre az udvarra, nem a vijjogó mentőautót, hanem a madarak csicsergését hallom, és a házunk mögötti hatalmas repcetábla látványában gyönyörködhetek.” – indokolta, miért is olyan jó itt élni. Krisztián azért is szerencsés, mert olyan párt talált magának, aki hasonlóan gondolkodik a világ dolgairól, így azt tervezik, hogy Vekerden alapítanak családot.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

A magyar lovas hagyományokat ápolja a kölesdi sportegyesület

Hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal rendezték meg az egész napos Kölesdi Lovasnap Fogathajtó Versenyt szombaton, a település sportpályáján.

Tovább...