Mint azt dr. Száraz Csilla régész, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója elmondta: az ásatási munkálatok 2500 négyzetméteren folynak, a megelőző feltárás elvégzésével a Várkapitányság Nonprofit Zrt. bízta meg a múzeumot, a beruházó pedig a dél-zalai város. Az eddig előkerült leleteket 6500 évesre becsülik a kutatók.
– Az ipari parkon áthúzódó út nyomvonalán elvégzett próbafeltárás során bukkantunk erre az új lelőhelyre, amely az úgynevezett lengyeli kultúra népességéhez kapcsolódik – magyarázta dr. Száraz Csilla.
– Időszámításunk előtt 4500 körül, az újkőkorban, vagyis a neolitikumban járunk, s az itt látható gödrök segítségével egy falusias települést kell elképzelnünk.
A lengyeli kultúra késői fázisához köthető népesség élt ezen a helyen, amit alátámaszt, hogy két különleges kultikus tárgy, egy majdnem ép és egy töredékes oltárka került elő.
Ezek kifejezetten a lengyeli kultúrára jellemző tárgyak, csakúgy, mint a gödrökből előkerült cserépdarabok, fazekak maradványai az úgynevezett bütyökdíszekkel, a háromszögű felhúzott fülek. A kerámiaanyagon kívül kőpengéket, illetve pattintott és csiszolt kőeszközöket találtunk eddig.
Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap
S hogy mitől lengyeli a lengyeli kultúra? Dr. Száraz Csilla elárulta: e népesség nevét a Tolna megyei Lengyel községről kapta, ahol Wosinsky Mór az általa 1882-től feltárt őskori temető sírjaiban és a hozzá tartozó településen talált leletek alapján nevezte el és határozta meg az ott élt népességet lengyeli kultúrának.
A tudós pap ugyanis hamar felismerte, hogy egy addig ismeretlen régészeti kultúra emlékeire bukkant.
Megfigyelései alapján az alvó, zsugorított helyzetben eltemetett halottakra, a nagyszámú vörös és sárga festett kerámiára hívta fel a figyelmet. Nagy jelentőséget tulajdonított a nagy méretű, méhkas alakú beásásoknak is, melyek nem házak, hanem tárolóvermek voltak.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható tovább.
