Évtizedeket repülhet vissza a múltba, aki a Nemtiben élő Pintér Istvánnét hallgatja. A 86 esztendős Ilonka néni még elevenen emlékszik a helyi népviselet darabjaira, aktív részt vállalt a hagyományőrző csoport megalakításában, és fel tudja idézni a kender feldolgozásának lépéseit is – olvasható a Nógrád megyei hírportál, a nool.hu cikkében.
A faluházban szinte valamennyi eszköz ott sorakozik, amivel évtizedekkel korábban a községben élők megmunkálták a kertekben és a földeken termesztett kendert. A mai fiatalok, sőt, talán már nagymamáink sem használták azokat, azonban Pintér Istvánné gyermekkorában szinte minden háznál fonalat fontak és vásznat szőttek az alapanyagból.
Nemtiben születtem 86 évvel ezelőtt, itt mentem férjhez és az egész életemet a településen töltöttem. Máig jól emlékszem azokra az időkre, amikor még a helyi viseletet öltötték magukra az itt élők, azonban már én is csak nagyobb ünnepeken hordtam annak darabjait
– veszi fel a beszélgetés fonalát Ilonka néni, aki azt is elmesélte:
1970-ben hívtunk életre egy hagyományőrző csoportot. A faluban ismert dalokat gyűjtöttük össze, azt tanultuk meg és énekeltük. Igyekeztünk a helyi szokásokat, a korábban végzett mindennapi tevékenységek ismeretét átadni a fiatalabb generációnak, hiszen kevesen ismerik a régmúltat. Egyebek mellett arra is csak néhányan emlékszünk már, hogy régen a tyúkhúslevesbe mindig csíkot főztek, a kockatésztát csak a disznóból, a libából vagy a kacsából készült fogás mellé szolgálták fel.
Mint mondta, sajnos mára megszűnt a hagyományőrző csoport, mivel a fiatalokat nehéz bevonni ebbe a tevékenységbe. Azonban a régiek felhalmozott tudását, a mindennapok történéseit, elődeink értékeit addig kell átadni az utánunk következő nemzedéknek, amíg élnek olyanok, akik ismerik azokat.
Abban az időben már gyerekként ki kellett venni részünket a munkából. Segítettünk a földeken, libát őriztünk. Ezért máig elevenen él bennem, hogyan termesztették, majd dolgozták fel az emberek a kendert, amiből végül a vászon készült– fogalmaz Ilonka néni.
A magok elültetésétől nagyon hosszú idő és rengeteg munka kellett ahhoz, hogy a növényből megmunkálható alapanyag legyen. A megnőtt szálakat levágták, tisztították, beáztatták, szárították, tilolták. A szomszédos településen, Dorogházán a malomban megtörték, majd gerebenezték, fonták. Az elkészült fonalat lúgozták, majd a patakban kimosták. Száradás után gombolyították és vásznat szőttek belőle.
Még felsorolni is hosszú, mennyi lépésből áll a folyamat, amivel nagyon sokat kellett dolgozni. Az asszonyok egész ősszel petróleumlámpa fényénél fontak, télen szőttek, húsvétra elkészült a vászon, amit tovább fehérítettek, a patakba mártották és a réten teregették ki – idézi fel a részleteket Ilonka néni, hozzátéve:
– Az anyagot a mindennapok során használták. A finomabb vászonból pendelyt, törölközőt, asztalkendőt, szakajtókendőt varrtak, abba tették a frissen sütött kenyeret. Az ágynemű is abból készült, amibe legtöbbször a használó monogramját is belehímezték. A durvább anyagból zsákot varrtak, sokféle módon alkalmazták az anyagot. Én máig használom a vászon konyharuhákat, hiába telt el a készítésük óta közel száz esztendő, még mindig állják az idő próbáját.
Díszpolgári címmel is kitüntette a település képviselő-testülete
– A község képviselő-testülete 2018-ban úgy határozott, hogy Pintér Istvánné faluban végzett hagyományőrző tevékenységét díszpolgári címmel ismeri el – tájékoztatott Széll Istvánné polgármester, hozzátéve: – Ilonka néni kezdeményezte mindezen túl Nemtiben a bányászemlékhely kialakítását, ami az önkormányzat udvarán kapott helyet.
Mivel sajnálatos módon a községben is vannak, akik a közeli ménkesi bánya tárlóiban vesztették életüket, fontosnak tartotta, hogy legyen egy hely, ahol méltón megemlékezhetnek róluk.
Sajnos ma már nem jó a szemem, de korábban sokat olvastam, rejtvényt fejtettem és verseket is írtam. Az egyik saját költeményemet szavaltam el egy bányásznapi ünnepségen. Templomba is eljárok, az idősebb asszonyoktól örököltem egy kis füzetet, amibe egyházi énekeket gyűjtöttek, ha nem volt kántor a misén, én adtam elő azokat– mesélte Ilonka néni, aki 1994-ben veszítette el férjét.
Azóta két fia, három unokája és két dédunokája körében ma is aktívan éli mindennapjait.
Az eredeti cikk IDE KATTINTVA érhető el.
Borítókép: Pintér Istvánné 86 évvel ezelőtt született a faluban, egész életét itt töltötte (Fotó: NMH/Hüvösi Csaba)
