A szerzővel egy kávé mellett beszélgettünk, aki elárulta, hogy sokáig nem tudta, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz. De fél évvel az érettségi előtt egy prágai utazás alatt, mint derült égből a villámcsapás, úgy született meg benne a gondolat, hogy állatokkal akar foglalkozni, és állatorvos lett belőle.
2018-ban végzett az Állatorvostudományi Egyetemen Budapesten, majd két és fél évet egy csak kutyákkal és macskákkal foglalkozó praxisban dolgozott. Ott még inkább beleszeretett a szakmájába, de nem csak az állatok, hanem a gazdikkal történő mindennapos interakciók miatt is. Azonban eljött egy olyan pillanat az életében, amikor úgy érezte, hogy szünetre van szüksége. Ebben az időszakban könyveket írt, podcasteket, cikkeket, ismeretterjesztő anyagokat készített, valamint bölcsődékbe, óvodákba és iskolákba járt előadásokat tartani.
Pécsi születésűként nem meglepő, hogy Lilla egy idő után Budapestről visszavágyódott szülővárosába. Már sok volt a nyüzsgés, és hiányzott neki a természet közelsége. Az élet pedig úgy hozta, hogy vissza is költözött, és itt újra elkezdett praktizálni is.
És hogy hogyan jött az írás az életébe? Mint kiderült, ez jóval korábbi szenvedély Lillánál, mint az állatorvosi pálya. Már gyerekként imádta a jó történeteket, szülei folyton meséltek neki, és már az óvodában megtanulta a nyomtatott betűket. Hatévesen pedig megírta az első saját történetét, amely egy lavina miatt eltévedt farkaskölyökről szólt, amelynek egy kisfiú segített hazatalálni. Lilla fantáziavilága nagyon élénk, állandóan új ötletek vannak a fejében.
A pécsi állatorvos az első munkahelye után döntött úgy, hogy megírja első könyvét, amely az Utolsó esély címet kapta, és egy lovasbalesetet szenvedett lány és egy különös ló történetét meséli el. Ezt követte az Egy kutya útmutatója kis gazdiknak, majd az Egy cica útmutatója kis gazdiknak, és még két másik, teljesen a fantázia szülte történetet is papírra vetett.
A kutyákról és a cicákról szóló útmutatók gyerekeknek szólnak. Azért is tartja fontosnak Lilla, hogy minél fiatalabban megismerkedjenek a gyermekek a felelős állattartással, mert ekkor őket még jól lehet formálni, nyitottak és kíváncsiak. A különböző intézményekben, főleg az óvodákban tartott előadásokon úgy kell visszafogni a gyerekeket, mert mindegyikük mesélni akar, kérdezni. Általános iskolában már van a diákokban egyfajta félelem és van, aki kínosnak érzi, ha válaszolni kell, de egy idő után ők is feloldódnak.
Ahogyan Lilla fogalmazott: „Fiatalon még megtaníthatók arra, hogy az állatok is ugyanúgy éreznek fájdalmat, szorongást örömöt, vagy ha betegek, akkor nekik is orvoshoz kell menniük. Ezek a gyerekek már azon következő generáció tagjai, akik tudják majd, hogy mi az a felelős állattartás, és tartják is magukat ehhez.”
Az eredeti cikket IDE kattintva olvashatják.
Borítókép: illusztráció (Fotó: Mirkó István)
