Egy veszprémi, tinédzser fiúkból álló csapat – Bata Ferenc, Ungár József, Hatvári Hugó, Tolner István, Kuthi Gábor, Túri István és Horváth Richárd – alapította meg a Magyar Nemzetvédelmi Szövetséget – olvasható a Zala vármegyei hírportálon, a zaol.hu-n.
A fiúk közül néhányan gimnazisták, Bata Ferenc vegyipari technikumi tanuló, Ungár József pedig a veszprémi járás sporthivatalának vezetője volt. Céljuk – mint a korabeli, országosan több helyütt is működő ellenállócsoportoké – a kommunista rendszer fegyverrel való megdöntése volt. Mindennek érdekében felvették a kapcsolatot a nyugaton működő, emigránsokból álló Magyar Harcosok Bajtársi Szövetségével. A fiatalok közül Bata Ferenc volt, aki a szövetséggel való kapcsolatfelvétel céljából Nyugatra szökött. Ez elsőre sikerült neki, de másodjára Ják közelében elfogták. A szervezetet ezáltal elég hamar felgöngyölítették. A fiatal ellenállók a veszprémi laktanya után a hírhedt Andrássy út 60-ba kerültek, ahol fájdalmas verésekkel, kínzásokkal igyekeztek belőlük vallomást kicsikarni. Majd nem sokkal később Katonai Bíróság ítélete el őket 1953. február 5-én. Mint minden ellenálló szervezet esetében példátlan büntetés született elsőfokon: az éppen akkoriban tizennyolcadik életévébe lépő Batát Ungár Józseffel együtt halálra ítélték. De halálbüntetést kapott Hatvári Hugó és Túri István is. Kuthi Gábort 15 évre, Tolner Istvánt 12 évre ítélték, ők még nem voltak nagykorúak. 1953. április 16-án másodfokon helybenhagyták Ungár és Bata ítéletét, Hatvári és Túri esetében életfogytiglanra „enyhítettek”. A fiatal fiúk helyzetét, hangulatát jól szemlélteti egy visszaemlékezés részlet: „Hugót Harmath István tanár úr felszólította, hogy mondja el a memoriterként feladott Vörösmarty költeményt, a Gondolatok a könyvtárbant. A diák némi szégyenkezéssel mondta, hogy kovácsmester édesapjának a szokottnál többet kellett besegítenie, így a tanulásra már nem maradt idő. „Sebaj, édes fiam! - így a tanár úr-, megtanulod egy-kettőre, s felmondod a jövő héten.” Nem a tanteremben, hanem a halálra ítéltek cellájában mondta el a verset Hatvári Hugó. Az esedékes magyaróra előtt ugyanis már elkapták az ávósok. Ám a katonai börtönben nem csupán felmondta, hanem meg is tanította rá zárkatársait.”
A kivégzéseket végül a hírhedt Fő utcai börtön sötét udvarán hajtották végre 1953. augusztus 18-án. Hatvári Hugó a váci fegyházba került, majd 1956. októberének végén részt vette a Széna téri harcokban, később emigrált. Túri István Ausztráliába disszidált, Hatvári Hugó végül Hollandiában telepedett le.
Ungár József emlékének tiszteletére 2006-ban szobrot avattak – Pogány Gábor Benő alkotását – Balatonalmádiban a Szent Erzsébet liget Büszkeségpontján. A 2022-ben elhunyt szintén sokat szenvedett, a siralomházat is megjárt Hatvári Hugó még halála előtt nem sokkal bemutathatta a nagyközönségnek az ellenálló csoport történetét bemutatót kötetét, A névtelenek címmel. Az utókor kötelessége, hogy a legsötétebb diktatúra éveiben is a kiutat, a szabadságot kereső balatoni fiúk az utókor számára soha ne maradjanak névtelenek, tetteik, helytállásuk adjon erőt, hitet a 21. század kétkedői számára.
