Néhány perccel tizenegy óra előtt érkeztünk a templomhoz, az ünnepi szentelés egészkor kezdődött. A falu apraja nagyja már felsorakozva várakozott a templomkert kapuja előtt. Nagyszülők gyermekeikkel és unokáikkal érkeztek a történelmi misére. Nem kellet sokat várni, a bíboros és segítői a paplakból megkerülve a templomkertet hamar a kapuhoz értek, ahol egy testvérpáros várta őket. A lelkes kisfiú és kislány közösen köszöntötték Erdő Péter bíborost. Az atya üdvözölte a gyermekeket és az egybegyűlt hívőket – számolt be róla a Komárom-Esztergom vármegyei hírportál, a Kemma.hu.
Erdő Pétert követték
A vers után Erdő Péter vezetésével a várakozó tömeg bebocsájtást nyert a templomkertbe és a templomba. Az aprócska, de annál takarosabb templomba olyan sokan szerettek volna betérni, hogy először kétséges volt, mindenki befér-e – tudósított a Kemma.hu. Szerencsére sok jó ember kis helyen is elfér, így mindenki elfoglalhatta a helyét. Amíg a hívők helyeiket keresték, a bíboros és paptársai az oltár előtt készülődtek a szentelésre. Az imádságok mellett egy áldás több folyamatból áll.
A szentelt víz körbehintése, majd a falak felkenése, végezetül pedig a tömjén füstölése mind-mind szentimentális és hosszadalmas folyamat. A ritka alkalom olyan ámulatos pillanatokat tartogatott, hogy észre sem vette az ember, hogy kicsit több mint egy órája kövei a folyamat történéseit.
Egy emberként imádkoztak
A hívóközösség egy emberként imádkozott vagy éppen énekelt a szentbeszédek alatt. Az áldás elengedhetetlen imái mellett a bíboros köszöntő beszédet is mondott.
Erdő Péter kiemelte, hogy az emberi közösségeknél kevés fontosabb dolog van az életben, főleg az olyan erős és szeretetteljes közösségek esetében, mint-e templom hívői. Külön kiemelte, nagy büszkeség tölti el, hogy itt lehet a nemrégiben általa plébániai rangra emelt tokodaltárói Szent Borbála Templomban.
Az áldást végül közös ima zárta. A hívők örömére ezzel még nem ért véget a bíboros látogatása, ugyanis Erdő Péter a szertartás után szentmisét is tartott az egybegyűlteknek.
