Itt egy 1972-es kiadású Mosó Masa mosodája, látszik rajta a kora, de egyben van, igazi, masszív könyv. Volt idő, amikor nem hiányozhatott a kisiskolások, iskolába készülők könyvtárából. És nyilván nem hiányzik mostanában sem; a Móra Könyvkiadó legutóbb 2024-ben adta ki újra, az első Mosó Masa-kiadás 1968-as. A Mosó Masa mosodája bennünk van, a narancsszín keménytáblás borító, rajta a dézsa fölé hajoló, kék nyuszit csutakoló Mosó Masa figurája is erős szignál. Írta Varga Katalin, F. Győrffy Anna rajzaival. (És persze megvan az égszínkék – később zöld – Gőgös Gúnár Gedeon is, abban az első könyvben költöznek be a kesztyűbe a kesztyűlakók.) – olvasható a Vas vármegyei hírportálon, a vaol.hu-n.
Fotó: Szendi Péter
Mosó Masa mosodája egykor és ma
Más kérdés újra föllapozni a Mosó Masát, szembesülni a versikékkel (távolról néha mintha Weöres Sándor-verseket visszhangoznának), kis mesékkel, amelyekben pirossal kiemelt betűk, betűkapcsolatok jelzik, hogy éppen milyen helyesírási szabályra-problémára kell jól odafigyelnünk (másképp írjuk, másképp ejtjük, helyes ragozás, „j” és „ly”, hosszú és rövid magánhangzók stb.). Az ismerősség vonzása mindenesetre jó ugródeszka a bábszínházi változathoz – hozzá a kíváncsiság: hogyan lesz ebből előadás?
Színpadi változat
A Veronaki zenekar Mosó Masa mosodája-lemeze már megvolt (Fonogram-díjas), sőt: korábban a Gőgös Gúnár-könyvre alapozva is készült két lemez. A szombathelyi Mesebolt Bábszínház pedig fölvette a folkos-világzenés, napsugaras, dúdolható dalokat tartalmazó Mosó Masa-lemez formájában fölkínált kesztyűt: a színpadi változatot Hárs Anna írta, a mozgásért Kovács Bálint a felelős, a díszletet és a jelmezeket Michac Gábor tervezte, a zenei rendező Mogyoró Kornél (a Veronaki vezetője), a frissen bemutatott előadás rendezője Harangi Mária. Szép munkát végeztek. Hárs Annának és Harangi Máriának sikerült megtalálnia azt a dramaturgiai madzagot, amelyre a különben széttartó, tartalmilag különböző dalok-mesék fölfűzhetők - hogy a Veronaki zenei világán túl egy valahonnan valahova tartó, kontextusba helyezett kitérőkkel tarkított, fontos többletjelentéseket megképző, nyelvileg korszerű és szeretnivaló történet is megtartsa és összetartsa az előadást. Hogy létrejöjjön ez a történet.
Összetartó erő
- Az egyik összetartó erő természetesen maga Mosó Masa – a másik a mágikus kesztyű, a lakóival. Illetve nincs is egyik meg másik: ők együtt viszik el szó szerint a hátukon az előadást. Azt már régóta tudjuk, hogy a Mesebolt színészei játékban, karakterteremtésben, mozgásban, énekhangban csúcsteljesítményre képesek, ráadásul úgy, hogy minden újabb alkalommal módot adnak a rácsodálkozásra. Ez történik most is. A vadonatúj mosodája hirdetését véletlenül kimosó, a papírlapról kimosott-eltűnt betűk hiánya fölött kesergő Mosó Masát Kolozsi Angéla játssza. Bár lényét alapvetően valami derűs, nyugodalmas biztonságérzet határozza meg – jól áll neki Mosó Masa szerepében a kétségbeesés is (hogyan lesz így belőle mosószappan-nagydíjas mosodás, akihez még Tündérországból, az Óperenciás-tengeren túlról is átjárnak a mosandóval). Nyomban a segítségére sietnek kesztyűlakó barátai. A Pocok – Kőmíves Csongor megmutathatja hibátlan humorát és zenei stílusérzékét. A Hangya – Gyurkovics Zsófia – aki itt is rövidlátó (szemüveget hord), viszont nem öreg: ártatlan humora jól passzol a Pocokéhoz, bár szerelmük kibontakozásának alapja és próbaköve a természetük mérhetetlen különbözősége. Ezen a ponton illeszkedik-helyezkedik bele az előadásba a Mosó Masa-kötetből és a Veronaki-lemezről a sárkánnyal is rövid úton elbánó Aranyhajú Irinkó meséje – mintegy tükröt tartva a házasulandóknak. A gumilábú Békát Kovács Bálint (még jó: ő a koreográfus) játssza, a Cinkét a kedves-komoly-kismadárszerű Varga Bori, a jó ritmusban értetlenkedő Szarvasbogarat a társulat „kemény magjához” nemrég csatlakozott Kis Olivér.
- Klasszikus értelemben vett bábok nincsenek. Vagy mégis? A nyuszis-macis stb. gyerekhátizsákok mintájára a kesztyűlakókra és Mosó Masára szabott, zseniális és gyönyörű hátizsákbábok születtek. Michac Gábor mindenestül grandiózus, ragyogó színekben pompázó, tekintetet vonzó látványt tervezett az előadáshoz. Mintha gyerekek rakták volna színes építőkockákból – de mégsem. Hátul, megemelve az erdőnek is nézhető ötujjas kesztyű (absztrakciója) ágaskodik. Az óriáskesztyű előtt foglal helyet a Veronaki zenekar. Egy szinttel lejjebb, a színpadi játéktérben folytatódik az erdő: a színes díszletelemek a kellő pillanatban betűkké – vagy mondjuk az oldaltöltős mosógép szájává - lényegülnek át (érdemes volna egyszer egymás mellé sorakoztatni az éppen 30. születésnapját ünneplő Mesebolt „betűs” bemutatóit).
A nagymamájára gondol
- A kicsi társulat általában egy kicsi és egy még kisebb kamarateremre (Lázár Ervin-terem, Gazdag Erzsi-terem) tervezi a bemutatóit. Ezúttal azonban betöltik az MMIK-épület nagyszínpadát. (Ahogyan a premieren majdnem betölti a matinéközönség – gyerekek és felnőttek - a nézőteret. Bár bizonyos pontokon tényleg nem ülni, hanem táncolni kéne.)
- Amikor Tarján Veronika a nyitányban a nagymamáját megidézve kézmozdulattal is elindítja a varázslatot, a színházi és a hétköznapi (civil) realitás összeér. Hiszen tényleg a saját nagymamájáról beszél: ő a Mosó Masa mosodája szerzőjének, Varga Katalinnak az unokája (maga is mond és ír mesét, azon túl, hogy a Veronaki zenekarban énekel). A színház törvényei szerint persze akkor is igaz volna, igaz lehetne ez a különös pillanat (sőt), ha az író-nagymamát nem a valóságos unoka, hanem az unoka szerepébe bújó, a szerepet magára öltő színész emlegetné. Ilyenkor úgyis mindenki a saját varázsló-nagymamájára gondol, aki minden akadályt legyőzve előteremtené az unokájának a megáhított hátizsákot (cinkét vagy békát, nyuszit vagy mackót), plusz a hirdetésből kimosott összes betűt segítene visszaszerezni, bukfencet is vetne, ha kell – egy fölragyogó mosolyért.
Még több képet az előadásról IDE KATTINTVA talál.
