Baj, ha nem tudod, mi szeretnél lenni? – Komócsin Laura válaszol

Az osztálytársaim már mind tudják, de én még nem: mi legyek, ha nagy leszek, elvégre már az vagyok. Netán tűzoltó, katona, orvos vagy közgazdász? Ha nekem nincs is elképzelésem a saját jövőmről, a szüleimnek biztosan van, méghozzá elég határozottan. Mit tegyek, ha nem tudom eldönteni, milyen irányba induljak? Baj, ha évek múltán sem tudom, mi szeretnék lenni?

Komócsin Laura szintén többször is feltette magának ezeket a kérdéseket, sőt még azt is, vajon rossz iskolát választott-e, hogy még a végére sem jött rá, mi akar lenni. Ma már 46 éves és tudja, hogy ez nem volt baj. Őszinte, személyes vallomás következik, amellyel szeretné megnyugtatni az általános iskolásokat, a középiskolásokat, az egyetemistákat és a már végzett felnőtteket is, hogy nincs velük semmi baj. Legmerészebb vágya, hogy elérje az írásával: a szülők ne nyomasszák agyon ezzel a kérdéssel a gyereket, mert rombolja önbizalmukat és bár mindig a jó szándék vezérli őket, mégis csökkentik az esélyeiket egy boldog életre.

„Általános iskolában nagyon jó tanuló voltam, sorra nyertem a versenyeket földrajzból, matekból, kémiából, fizikából, biológiából, de (zavarkeltésként) még történelem és versmondó versenyen is dobogós lettem. A suli végére csak addig jutottam el, hogy gimnáziumba kell mennem és mivel matekból volt a legtöbb oklevelem, ezért azt a tagozatot választottam. Tehát nyolcadik osztályosan még nem tudtam mi szeretnék lenni, de úgy gondoltam, ez nem a suli hibája volt.

Az érettségi idején még mindig csak azt tudtam megmondani, hogy mi nem szeretnék lenni. Jó voltam kémiából és biológiából, de nem bírtam a vér látványát: az orvosi szakma kiütve. Az elméleti fizika ment, de egy villanykörtét már ki nem cseréltem volna, így a mérnöki pályáról is hamar letettem. Gimi végén még mindig nem tudtam, mi legyek; de ezt sem éreztem az iskola hibájának, szerettem oda járni, most is ezt választanám.

Hosszú volt tehát az útkeresésem, 30 éves lettem, mire rájöttem mi akarok lenni
Fotó: Komócsin Laura

Elmentem hát a közgázra, onnan még bármi lehetek alapon. A nyári gyakorlatok még mindig csak arra voltak elegendőek, hogy rájöjjek, melyik iparágakban nem szeretnék dolgozni. Sem a biztosítótársaságok, sem a gyártóvállalatok, sem a bankok nem hoztak lázba, de könyvelő/könyvvizsgáló, marketinges és statisztikus sem szerettem volna lenni. Egyre szűkült a kör, végül egy nagy nemzetközi tanácsadó cégnél kezdtem dolgozni, mert vonzott, hogy azonnal kiküldtek Chicagoba tanulni és tovább kereshettem az utamat.

Az első munkahelyem után már azt is tudtam, hogy nem szeretnék többet tanácsot adni sem. Végülis, Einstein is örült, ha valamelyik kísérlete nem hozta meg a várt eredményt, mert legalább rájött, hogy azon az úton már nem kell továbbmennie...

Hosszú volt tehát az útkeresésem, 30 éves lettem, mire rájöttem mi akarok lenni. Nekem ennyi idő kellett hozzá. Azóta viszont minden nap megélem a flow élményt és ha ez még nem lenne elég, sikeres is lettem a szakmámban. Minden állomás hozzátett ahhoz, aki vagyok, és azt mondom megérte. Múlt hónapban életmű díjjal jutalmazták a munkámat, mert a szakmámban elértem a legmagasabb nemzetközi minősítést, azaz mester coach lettem, írtam 4 könyvet magyarul, 2-t angolul és épp most fordítják az egyiket arabra; továbbá a következő coach generáció neveléséből is kivettem a részem azzal, hogy közel 1000 hazai és külföldi coachot oktattam, mentoráltam. Nem önfényezésképp, hanem bizonyításképp: érdemes megkeresni a saját utunk.

Szeretnék minden pályakeresőt megnyugtatni: nincs Veled semmi baj! Nem lehet mindenki Lionel Messi, hogy már ovis korától tudja, hogy profi focista akar lenni. Csak menj tovább, figyeld meg, mit szeretsz csinálni, mi okoz flow élményt és hagyj magadnak időt a hivatásod kitalálására. Kedves szülők, nem kell aggódni, hogy a gyermek éhenhal és a mamahotelből megy majd nyugdíjba. Nem otthon a Netflix vagy PS4 mellől kell kitalálni mi legyen, ez igaz, de addig is lehet pénzt keresni, minél több dolgot kipróbálva a valós életben. Ezen lehetőségek (nyári munka, önkéntesség...) elérhetővé tételével tudjuk legjobban támogatni a gyerekeinket abban, hogy megtalálják azt, amiben a legjobbak lesznek és ezzel a szülő, a gyerek, sőt igazából az egész társadalom jól jár.”

A szerzőről

• Komócsin Laura mindennapi munkája során a saját példájából kiindulva a karrierkeresés és a karrierváltás sokoldalú lehetőségeit tárja fel a pályaválasztás előtt állóknak.

• Senior Executive Coach, a Business Coach Kft. ügyvezető igazgatója.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.