Ha a távmunka az úr!

Főként az állami rendelkezések segítik a távmunka szélesebb körű terjedését Magyarországon: Budapest élen jár a home office lehetőségekben. Ahol van rá mód, ott a munkavállalók általában mindenhol élnek is vele – derült ki a Reacty Digital 2020 novemberi online kutatásából. A helyzetkép felvázolásában Pintér Róbert, a Corvinus Egyetem adjunktusa, a Reacty Digital üzletfejlesztési igazgatója volt segítségünkre.

A munkavállalók háromnegyede a munkahelyén dolgozik. Nem minden szektorban lehetséges távmunkában dolgozni. Ahol pedig biztosítható lenne, ott gyakorta nem teszik ezt meg. Magyarország nemzetközi összevetésben is elmarad távmunka tekintetében a többi EU-s és OECD országoktól, vagy akár az Egyesült Államoktól. Nincs hagyománya ennek, azaz nincs olyan kultúránk, hogy a távmunkát alapértelmezetten elérhetővé tegyék. Innen nézve érdekes igazán, hogy a járvány kezdete óta a távmunkát biztosítók a duplájára nőttek. Novemberben, amikor felmérésünk készült, a foglalkoztatottak harmada kapott valamilyen távmunka lehetőséget. Tehát míg 2020 elején a távmunka aránya 18 százalék volt, 2020 végére majdnem a duplája. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a munkaerőpiac ebből a szempontból nagyjából 3-5 évet ugrott előre az időben.

A megkérdezettek 16 százaléka dolgozik többet otthonról, mint azelőtt
Fotó: Reacty Digital

„Alapvetően az a kiindulópont idehaza, hogy a munkáltató nem bízik a munkavállalóban, nem bízik abban, hogy a munkavállaló otthon is csak a munkáját végzi el, mivel nem tudja őt kontrollálni. Holott a számítógépes munkát végzőket – hisz nagyjából ők tudnak távmunkában dolgozni – a munkahelyükön is nehéz ellenőrizni. A főnök csak azt látja, hogy bejött időben, ül a számítógépe előtt, de azt már nem tudja biztosan, hogy a feladatával foglalkozik-e, vagy hogy milyen hatékonyan használja ki a munkaidejét. Az egyetlen igazán adekvát módszer, hogy olyan feladatokat ad neki, amelyeket határidőre le kell adnia. Ezt akkor is megteheti, ha otthon ül a gépe előtt. Abba a hamis illúzióba ringatják magukat a döntéshozók, hogy ha bent van a munkavállaló, akkor biztos produktív munkát is végez a beosztottjuk. Ugyanakkor mégis érthető, ha azt szeretnék a vezetők, hogy bentről is dolgozzanak a kollégák, ha figyelembe vesszük, hogy nagyon nehéz úgy csapatot egyben tartani, új belépőket integrálni, ha nincsen valamilyen fajta minimális személyes kontaktus. Egy-két perces rövid beszélgetés a kávégép előtt, vagy a folyosón, felugrok ide, beugrok oda, összefutunk a liftnél -ezek az úgynevezett „small talk„-ok kulcsfontosságúak abban, hogy össze tudjunk tartani egy céget. Ha szétcsúszik a társaság, az a munka hatékonyságának rovására mehet. Végül, a távmunka sem jó mindenkinek. Itt két végletet lehet látni a normális munkavégzésen túl.

Van, aki egyszerűen túlpörgeti magát, fölkel 7-kor és este nyolcig nem bírja abbahagyni a munkát, ontja magából a leveleket, ezt csinálom, azt csinálom, és egyszerűen túlhajszolja magát, amivel könnyen kiégés közeli állapotba kerülhet. Neki fontos valahogy falat húzni a munkahely és a magánélet közé.

De van olyan is, aki egyértelműen lógási lehetőségként éli meg a helyzetet, megkapja a feladatot, de nem csinálja meg időben, nem produktív – ez szerintem egy motivációs probléma. Neki fontos visszajelzést kapnia, hogy ez a fajta hozzáállás nem elfogadható. Vagyis a túlpörgős típust önmagától kell védenie a HR-esnek, nehogy három hónap múlva szívinfarktust kapjon, vagy kiégjen, míg a „lógóst” motiválni és integrálni kell, hogy produktív maradjon„ – elemzi a helyzetet Pintér Róbert.

Van számos céges megoldás, hogyan lehet a távmunka jelentette kihívást kezelni. Az egyik véglet az, amit rendszerint a kis- és középvállalkozások követnek, hogy csak akkor engedik el a kollégát távmunkára, amikor nagyon indokolt, de egyébként azt várják el, hogy dolgozzon mindenki bentről. A másik véglet az egyes multik által űzött gyakorlat, hogy nem engedik a munkavállalóikat semmilyen okból sem bejárni, de ez egyértelműen árt a hatékonyságnak, bizonyos területeken majdnem, hogy lehetetlenné teszi a munkát (például az ügyfélszolgálatok esetében). „A kettő között található az a megoldás, ami elterjedt nagyobb cégeknél, hogy több, egymástól hermetikusan elzárt csoportba osztják az embereket, akik eltérő ritmusban járhatnak be dolgozni.– ismerteti a kutató.

Ezt azért is szervezik így, hogy megőrizhető legyen az üzletfolytonosság. Nekem egyébként az a privát véleményem, hogy valamiféle, adott cégre jellemző kevert mód, amiben otthonról is dolgozik a munkavállaló, és be is jár dolgozni – igazándiból az a megoldás, ami mentálisan és a cég működése szempontjából is a legjobb, és a leghatékonyabb. Nem jó az, ha valaki tartósan magára marad, nem találkozik senkivel, nincsenek meg a személyes érintkezések, nem tudja elkülöníteni a munkahelyét a lakóhelyétől, folyamatosan otthon van, ez mentálisan is igen megterhelő lehet.

Pintér Róbert, a Corvinus Egyetem adjunktusa, a Reacty Digital üzletfejlesztési igazgatója
Fotó: UNILIFE.HU

Értelemszerűen a szakmunkások, fizikai munkások esetében nem megoldható a home office, a vezető beosztású, illetve beosztott értelmiségi/diplomás munkakörökben viszont átlagon felüli ennek a munkavégzési formának az elérhetősége, amit a legtöbben ki is használnak.

Régió szempontjából a fővárosban van a legtöbb esély az otthoni munkavégzésre, a tavaszi és év végi korlátozó intézkedések idején az ott élő legalább részmunkaidős foglalkozatottak felének volt, illetve van lehetősége arra, hogy távmunkában dolgozzon.

A legalacsonyabb arány Közép- és Nyugat-Dunántúl esetében figyelhető meg, ahol csak minden ötödik foglalkoztatott munkahelye nyújt homeoffice opciót.A novemberi korlátozások bevezetése óta home office-ban is dolgozók közel fele (45 százalékuk) a teljes munkaidejét távmunkában, míg hatoduk (17 százalékuk) a munkaidő nagyobb részét munkahelyén tölti. A teljes távmunka különösen jellemző a részmunkaidős munkavállalókra, akiknek 67 százaléka egyáltalán nem jár be munkahelyére, míg a teljes állásban foglalkoztatottak csupán 40 százaléka marad folyamatosan otthon.

A Reacty felméréséből kiderült: a munkahelyük által kínált otthoni munkavégzés jelenlegi lehetőségeivel a foglalkoztatottak csak többé-kevésbé vannak megelégedve. A legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők és az alacsonyabb (100-150 ezer forint) személyes jövedelemmel rendelkezők az átlagnál elégedettebbek. A szolgáltatási szektorban dolgozók viszont átlag feletti arányban nyilatkoztak úgy, hogy egyáltalán nem elégedettek a biztosított lehetőségekkel, annak ellenére, hogy ebben a szektorban egész évben kifejezetten magas volt a távmunka lehetőségének aránya.

A járványhelyzet idején különösen fontos a cégek és a munkavállalók közötti folyamatos kommunikáció. A munkáltató a dolgozók véleményének meghallgatásával erősítheti a munkavállalói bizalmat és motivációt, emellett a visszajelzések a vállalati döntéshozatalt is segíthetik a szükséges intézkedések (a távmunka bevezetése és biztosításának módja) tekintetében.

A nagyobb foglalkoztatotti létszámmal rendelkező cégek esetében nehézségekbe ütközhet a dolgozók véleményének kikérése. A Reacty Digital az országos reprezentatív kutatást követően 2020 végétől felméréssorozatot indít cégek körében Covid-19 Online Munkavállalói Felmérés címen, melyben célzottan vizsgálja a dolgozók egészségtudatossághoz, járványügyi intézkedésekhez, illetve távmunkához való viszonyát. A kérdőíves felmérés az anonim válaszadás lehetőségével elősegíti a valós és őszinte visszajelzéseket, az eredmények elemzése pedig kulcsfontosságú információkhoz juttathatja a részt vevő vállalatokat a munkavállalók attitűdjére vonatkozóan.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.